~Jobban szeretem Biebert~

Egy kéz a kezemért nyúl és felráncigál a földről. A "megmentőm" Bieber?! Valamit éreztem a fejemnél. Valami erőset. Sokkolt a tudod, hogy szerintem az egy pisztoly. Justin felállt és csak nézte a mögöttem álló embert.

-Mi az Bieber?! Új ribancod van?!-kérdezi egy férfi hang. Justin csak néz. -Úgy látom nem tudsz válaszolni! Legalább döntsd el, hogy hol lőjem le ezt a kis lányt! Remélem megtisztelés lesz!-mondja hangosan nevetve az ember. Aztán fejemtől egy kicsit lentebb csúsztatta a pisztolyt és a számba nyomta. -Itt jó lesz?!-nevet még mindig. -Gondolom ez a kis lány is megvolt már neked! Hisz te mindenkit megkapsz!-mondja mintha féltékeny lenne és még bentebb nyomja a pisztolyt a számba. -Vagy egy kicsit lentebb?-kérdezi majd kihúzza a számból és a szívemhez tartja. Látom Justin szemébe a félelmet, de egyben azt is, hogy tervez valamit vagyis nagyon gondolkodik. A férfi megint lentebb viszi a pisztolyt és benyúl a szoknyám alá.-Szerintem itt lesz a legjobb!-mondja.

-Hagyd békén!-kezdi el Justin.

-Mégis csak a legfelsőt választod?!-kérdi az ember és újra a fejemhez nyomja. Megint elő jött a síró görcs.

-Fogd be ribanc!-ordít rám az a személy aki mögöttem áll. Justin egy hirtelen és nem várt mozdulattal kilökte az ember kezéből a pisztolyt majd felpofozta. A férfi a földre esik és mintha meghalt volna, de ennyitől biztos hogy nem, majd a földön fetrengő emberbe vagy még kettőt belerúgott és a pisztoly ami a földön "feküdt" elrúgta a bokorba.

-Most mi lesz?!-kérdezem szipogva.

-Kussolj!-fordul felém Bieber és már nyújtotta volna a kezét de még sem tette meg. Aztán egy irányba elindul.

-Hova mész?!-kérdezem még mindig "sírva".

-Jobb lenne ha te is követnél!-mondja flegmán.

-Vele most mi lett?-mutatok az emberre.

-Olyan hülye vagy!-mondja és gyorsabbra veszi. Én is követem. Kezdtem úgy érezni magamat mintha be lennék drogozva. Mintha kicsúszna alólam a föld.

-Miért sietünk ennyire?!-kérdezem és lassítani kezdek. Justin nem mond semmit. -Ne siess már ennyire!-kiáltok utána. -Te honnan ismerted ezt az embert?!-állok meg. Már szinte nem is láttam. Ezért neki dőltem egy nagy fának. Justin megfordult és elindult felém majd még jobban a fának lökött és olyan közel jött hozzám, hogy már mondhatni levegőt sem kaptam.

-Nem tudnád egy kicsit befogni?! Nem mindig minden rólad szól! Te is olyan vagy mint a többi! Mint a többi semmit sem érő ribanc! Te is csak egy ribanc vagy!-mondja és derekamat még jobban a fának nyomja.

-Justin!- megint rám jön a sírás.

-Fogd már be!-ordít le és még jobban a fához nyom.

-Kérlek!-könyörgöm.

-Hannah cica már nem is annyira erős?!- nevet fel hangosan és meg jobban a fának nyom. Az ő teste teljesen az enyémhez simul.

-Justin! Kérlek! Ne bánts!- kérlelem.

-Én bántani? Hagyd már!-lök egy nagyot a fának. Még egyszer és még egyszer.

- Ez fáj! Justin! Kérlek! Ne csináld ezt! Nagyon fáj! Nagyon! -nézek gyönyörű szemébe.

-Az élet nem mindig jó!-nevet gúnyosan. Ekkor elgondolkodtam egy kicsit. Vettem egy kis erőt és Justin nem stabil testét ellöktem. Még mindig sírtam. Még mindig potyogtak a könnyeim. Justin csak néz rám. Lábaim össze csuklanak és a földre zuhanok. Csak ülök és nézek magam elé. Justin közelebb lép majd elkapja a kezem és felráncigál a földről. Én kisírt szemekkel és fájdalomtól gyötörten rá nézek. Látja rajtam, hogy mindjárt elájulok. A köztünk lévő távolságot egy lépéssel megszegi. Én a félelemtől hátrálni kezdek. Átkarolja vékony derekam majd az ölébe emel. Legszívesebben létezni is megszűnnék. Egy nagy levegőt veszek majd lábaimat Bieber dereka köré csavarom és kezeimet nyakába "kötöm".

-Fé-fé-félek!-dadogom suttogva a fülébe. Majd elindult velem a sötét erdő valamelyik útján. Komolyan megmondom nem éreztem még ilyet, nem szerelem még nem is tetszik, de most valahogy más volt vele, olyan.....olyan kedves. Más volt most. Egy idő után letett és egyedül kellett boldogulnom.

-Hova megyünk? Én nem itt jöttem be az erdőbe! Merre megyünk? Tudod egyáltalán hol fogunk kilyukadni?!-kérdezem idegesen, hisz már a nap kel fel.

-Persze! Csak egy kicsit hosszabb az út, de ugyan oda!-mondja.

-Én fáradt vagyok! Nem állunk meg?! Justin figyelsz!?-kérdezem unatkozós hangon.

-Te folyton beszélsz?!-fordul meg.

-Nem tudok hallgatni!-mondom és véletlen neki megyek.

-Én el tudlak hallgattatni!-mondja kihívóan.

-Azt kétlem!-mondom és közelebb megyek hozzá.

-Fogadjunk?!-kacsint. Én nem szóltam mert már olyan közel volt hozzám, hogy akár meg is csókolhatna, vagy meg is fojthatna. Justin átkarol majd szemeivel számra néz. Szánk már majdnem össze ér, rám vigyorog majd megcsókol. Én először nem nyitottam ki a szám, de annyira jól csókolt, hogy szinte kötelességemnek éreztem. Hevesebben csókolt mint akárki más eddig. Mikor "végzett" velem még utoljára beleharapott alsó ajkamba. Megfordult és elindult. Tényleg el tudott hallgattatni. Már nem sokat mentünk. És tényleg ott voltunk ahonnan elindultunk. Még voltak ott páran. Justin gyorsan beugrott a kocsijába. Én is beültem mellé, már éppen becsuktam volna az ajtót, de egy lány benyúlt és elkapta a hajam majd kiráncigált, azt hiszem az a Lara volt, aki sokszor van Bieberrel. Egyszer-kétszer felpofozott. Ami az igazat megvallva kicsit fájt. Köztem és Lara közt vagy 5 cm ha volt. Vérben forgó szemeit le nem vette rólam. Justin kiszállt a kocsiból, nyugodtan átsétált és egy mozdulattal arrébb lökte Larát aki a földre esett. Justin megint olyan közel jött majd megcsókolt. Megint. A kocsinak tol majd mind két lábamat csípője köré csavarja. Én ha nem kapaszkodok a nyakába lecsúsztam volna róla. Hirtelen elenged és belök a kocsiba és elindul, hogy ő is beszálljon.

-De Justin! Ő csak egy csitri! Senkiházi kurva! Justin! Azt hittem szeretsz!-hisztizik Lara. Justin nem figyel rá csak elhajt.

-Haza vigyelek?-néz rám.

-Kérlek!-válaszolok. Már egy jó ideje megyünk, de nem arra amerre én lakok.

-Justin?!-kezdek bele.

-Mivan?-kérdezi flegmán

-Hova mész?-kérdezem.

-Még előtte beugrok egy helyre. Én csak hallgattam. Egy kis idő múlva megálltunk egy bár felé előtt ami már kint volt a határnál.

-Várj meg!-mondja és kiszáll. Vártam rá. Sokáig. Majd egy 15 perc múlva kijön nagyon idegesen. Beül majd elindul. Nagyon idegesnek tűnt.

-Mi a baj?-fordulok felé. Ő nem szól. Kezdett meg gyorsabban és gyorsabban vezetni.

- Justin lassíts!-próbálom nyugodtan mondani. Justin nem csinál semmit.

-Lassíts vagy tegyél ki!-mondom idegesen. Nem gondoltam volna, hogy tényleg ki tesz. Egyszerűen megállt és kitett. Nem tudtam merre menjek a hatában. Elindultam vissza a kocsma vagy valami felé bár felé. Már fájt a lábam. Fáztam a ruhámban. Nem tudom mi a baja volt Justinnak, hogy ki is rakott. Sétálgattam még egy kicsit majd megláttam azt a helyet ahova Justin bement. Én is bementem. Egy csomó kigyúrt férfi, lányok vagyis inkább kurvák. Egyből vissza akartam fordulni de nem tudtam, két ember utamat állta.

-Hova, hova kicsi lány?!-kérdezik vigyorogva.

-El?!-kérdezem remegő hangon.

-Innen nem!-mondják és belöknek. -John! Jött még egy lány!-intenek valami férfinek. Hátra nézek és nem. nem, nem nem! Az nem lehet! Az a férfi állt elém aki majdnem megölt.

-Ohh, csak nem Bieber kurvája?!-neveti el magát.

-Nem!-mondom. Ez most komoly?! Kurvákat tartanak?!

-Akkor ki ez a szépség ha kérdezhetem a neved?!-kapja el a kezem és felállít. Én nem válaszoltam.

-Kérdeztem valami!-ordít le.

-Ha-ha-hannah!-dadogom.

-Ohh, Hannah akkor most velem jön!-mondja és elkezd ráncigálni. Először egy ijesztő, sötét folyosón vezetett végig.

Majd belökött egy kicsit világosabb szobába. Volt egy szék, egy ágy és ilyen bilincsek. Leültetett a székre majd vette az egyik bilincset meg egy ruha darabot, a bilinccsel kikötötte a kezem a ronggyal meg bekötötte a szemem.


-Na akkor Hannah! Igaz?-hajol közelebb.

-I-I-Igen!-dadogóm és már a sírás kerülget.

-Nem mondott neked valami fontos dolgot Bieber?!-kérdezi majd a hátam mögé sétál.

-N-Nem!-mondom.

-Tényleg?!-tart egy kés a nyakamhoz.

-Nem! Nem mondott! Semmit sem mondott!-hadarom.

-És nem viselkedett mostanában furcsán?!-kérdezi.

-Nem!-mondom félősen.

-Nem? Tényleg nem?-kérdezi és már érzem ahogy meleg bőrömhöz hozzáér a hideg kés.

-N-n-ne-nem!-dadogóm.

-Értem!-mondja majd a kést eldobja és elviharzik. Próbáltam kiszabadítani a kezem, majd rájöttem, hogy a lábam szabad. Felpróbáltam állni de a két kezem nem össze hanem két külön oszlophoz van kötve. A széket véletlenül kirúgtam magam alól. Csak álltam ott. Nem tudtam mi lesz. Majd bejött két férfi és kioldották a bilincs zárat. A földre löktek. Dobtak mellém egy elég kurváknak való ruhát, de legalább nem meztelenül leszek. Bele törődtem, hogy lehet, hogy most meghalok vagy nem tudom mi lesz. Nagyokat nyeltem. Nem tudom hova vittek de a két karomat fogva lökdöstek ki fele. Egy kocsi állt kint. Egy hatalmas fekete kocsi. Bekötötték a szám és a szemem, meg megint a két kezem össze majd belöktek a kocsiba...szerintem. Többre már nem emlékszem, nem láttam semmit. Nem éreztem semmit. Majd valahol megálltak vagy nem is tudom csak egy ütést éreztem a hátamon és kiestem a mozgó járműből.