2014. június 29., vasárnap

~Még jó...~



-Minek? Hova? Meddig?-nézek Josh-ra.
-Arrébb? Messzebb? És beszélni akarok veled valamiről...-néz a földre.
-Én pedig nem szeretnék veled beszélni!-jelentem ki hangosan.
-Nem érdekel!-kapja el a karom.
-Legalább valami tisztelet!-néz ránk Austin.
-Te még mindig itt vagy?-néz le rá Josh.
-És itt is leszek.-mosolyog vissza rá Au.
-Gyere Hannah! Te nem ide tartozol. Már nem...-egy ócska vigyor csüng Josh arcán.
-Hogy-hogy nem ide tartozik? Mit képzelsz magadról? Miket beszélsz? Azzal van akivel akar és oda tartozik ahova kar. Ha majd nem szeretne velünk lenni vagyis inkább stricikkel lesz majd elmegy! Vágod?-mérgeskedik Sell. Egy másodpercre Selly-re néztem majd Josh reakciójára vártam.
-Nyugi úgy sem fogom elmondani neki, hogy lefeküdtél Justinnal! Upsz. Kicsúszott. Sajnálom!-nem erre a reakcióra számítottam. Mi?!
-Te lefeküdtél Bieberrel?-kiabálunk egyszerre Austinnal.
-Dehogy is!-Selly arca kezdett elfehéredni.-Miért? Talán bejön neked? Utálod, nem? Akkor meg úgy is mindegy?-áll fel a padról.
-Igaz. Mindegy, mint a barátságunk!......Menjünk Josh!-nézek idegesen Sellyre majd követem Josht. Nem értettem, hogy hova vezet. Az egyik faház mögé lépet be.
-Igen?-állok elé.-Mit akarsz?
-Valamiben segítened kéne...
-Miben? És szerintem nem lesz a válasz, de mondjad.
-Justin..
-Nem!
-Még végig sem mondtam!-lép egy lépést közelebb majd a faház oldalának dől.
-De engem nem is érdekel!-hátrálok.
-Ki kéne iktatni Justint. Tudod, túl sokan bírják.-újra az az iszonyú vigyor. Egy percre elgondolkodtam.
-Bocsi, de nem segíthetek! Old meg egyedül!-nagy levegőt vettem és továbbálltam. Hatalmas szemekkel nézett utánam.

Leültem az ágyra és gondolkodni kezdtem. Hol rontottam el? Mit csináltam rosszul? Talán mindent!
-Mi a baj?-nyit be Katy.
-Minden?!-nézek rá kétségbe esetten.
-Selly is nagyon ki van akadva.....-ül le mellém mosolyogva. De jó érzés lehet ártatlannak lenni. De jó lehet semmit se tudni a rosszabb világból. Üresen ülni és csak bámulni. -Hannah!-rángat meg.
-Igen?
-Justin keresett....nem mondta, hogy miért. Csak annyit, hogy beszélned kéne vele.
-Nincs miről beszélnünk...-vonom meg a vállam.
-Azt mondta, hogy fontos...nagyon. Veled legalább beszél. Mostanában nagyon kevés lánnyal beszél. Mármint velem is rég beszélt, meg a többi lánnyal is. Vagyis a suliból.
-Szerintem nem csak a suliból vannak lány ismerősei.
-Most miért vagy ilyen? Veled kivételezik! Én örülnék, ha ennyit foglalkoznának velem...-Ekkor ugrott be valami. Valami fontos.
-Köszönöm Katy! Imádlak!-felugrottam az ágyról majd ki a faházból. Körülnéztem, de sehol senki. Ez furcsa.
-Hannah!-hallottam egy rekedtes hangot a hátam mögül.
-Justin! Téged kerestelek.-fordulok felé.
-Én is...-néz rám.
-Azt szeretném mondani, vagyis inkább kérdezni, hogy pontosan mikor is feküdtél le Selly-vel?-hülye kérdés...egyenlőre.
-Mi?! Ez miért érdekel téged? Már nem is emlékszem!
-De kétszer is voltatok együtt nem? Mármint most nem rég meg egyszer régebben...igaz?
-Talán. Miért érdekel ez téged?
-De most biztos vagy csak talán? Nekem tutira kell!-lépek egy lépéssel közelebb.
-Még egyszer régen igen...úgy mielőtt jöttél volna. Meg amikor engem választott helyetted!-nevette el magát.
-Köszönöm!-azzal meg is fordultam és vissza mentem. Mikor benyitottam a házba már nem találtam ott Katy-t. Még jó...




8 megjegyzés:

  1. Nagyon joooooo <3
    Hamar a kövit!! ;)

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Nagyon jó lett. Siess a következő résszel. :)
    Virág♥

    VálaszTörlés
  3. Neeee ilyen befejezést :c ahhh nagyon izgulok jaaaaaaaj *-------* <3
    Kerlek siess!!!!!! <3 am rohadt jo lett <3 !!! *0*

    VálaszTörlés
  4. Fantasztikus lett siess a következővel :D

    VálaszTörlés