~Egyszerűen szar nap~

-Jó reggelt!-ugrik rám Selly.

-Hány óra?!-nézek a telefonomra.

-Reggel kilenc!-nevet.

-Korán van!-mosolyodok rá.

-Gyertek már!-nyit be Katy mert ő már rég fel van.

-Mindjárt!-ordít Selly.

-Ne már!-nevetek kínomban.

-Mi az?!-nevet még mindig Selly.

-Semmi!-nevetek még mindig. Miután felöltöztem elindultunk a hall-ba. Nem n a legmelegebben öltözködtem fel de, nem gondoltam hogy hideg lesz.

Lent már mindenki ott volt. Én a tanár mellé álltam.

-Na gyerekek ma mindenki megtanul síelni vagy snowboard-ozni! Ide álljanak akik tudnak valamit! És ide akik azt se tudják hogy kezdjenek bele!-mutogat a tanár. Úgy látszik Justin csapata tud, a legtöbb lány nem.

-Akkor lányok kivel akartok vagyis melyik fiúval megtanulni?!-nevet a tanár.

-Justin!-veszekednek a lányok. Selly meg én szánalmas pillantásokat veszünk rájuk.

-Akkor, Hannah és Justin, Selly és Ryan, Katy és Austin, Benny és az ikrek.....-sorolgatja......

-De nem mehetnék én mással?!-nézek össze a tanárral.

-Ne vitatkozz Miss. Parker!-néz rám mérgesen a tanár.

-Jó van!-húzódok hátrébb.

-Oszolj!-mondja a tanár majd megy. De kedves. Justin közelít felém. Majd mellém áll és mutatja hogy menjek. Én meg sem mozdulok.

-Nem mennél?!-néz rám elég mérgesen.

-Nem!-jelentem ki. Justin megfog a derekamnál majd felemel és a vállára tesz.

-Justin! Tegyél le!-ütögetem a hátát. Kiértünk a hidegre, hóra és letett. Ekkor jött a nagy félelmem. Az ilyen sí felvonó vagy mi. Tudjátok amibe beleülsz és felvisz valahova. Justin megfogott EGY snowboardot és megindult.

-Ugye nem azon megyünk fel?!-mutatok arra a szarra.

-Hát te tőlem úgy jössz fel ahogy akarsz!-mondja és gyorsít. Én utána szaladok, de csak azért mert eltévednék. Ő egy gyors mozdulattal beleül a mozgó akármibe. Én gyorsan utána. Belekapaszkodtam egy ilyen kis kapaszkodó szerűségbe. Igazából most nagyon félek. behunytam a szemem.

-Most te komolyan ennyire parázól?!-nevet Justin. Igazából azért félek ennyire mert rossz dolgok kötnek a magassághoz. Anyukám mindig minden magas helyre elvitt, és mindent ki kellett próbálnom egészen kicsi koromtól mert ő imádta a magasságot. Egyszer felültünk egy óriáskerékre és a legtetején megállt és én megcsúsztam, majdnem kiestem. Egy hétig nem beszéltem.

-Zavar?!-kérdezem és egyre jobban szorítom azt a szart.

-Igen!-nevet gúnyosan.

-Akkor ne nézd!-mondom. Justin egy mozdulattal átkarol és megcsikizi az oldalamat. Én kénytelen vagyok elengedni. Egyből kinyitottam szemeimet és lenéztem. Azt hittem kiesek. Justin közelebb húz magához. Mivel nem érem el azt amit eddig fogtam és nem tudok mibe kapaszkodni, Justint nem fogom meg!

-Most komolyan ennyire utálsz?!-nevet.

-Igen!-nézek rá.

-Hannah!-nevet és egy kicsit meglök. Én azt hittem ott halok meg. Amint meglökött egyből átkaroltam.

-Na látod! Nem is olyan rossz...mi?!-nevet és rám néz.

-Utállak!-mondom utálkozva. Justin csak nevét és arca felveszi a "megmondtam" kifejezést. Aztán elengedtem mert elegem lett belőle. Egy öreg néni ült mögöttünk. Amint kiszálltunk ebből a szarból oda jött hozzánk.

-Sziasztok gyerekek, jaj nem csinálhatnánk egy fotót, emlékszem mikor a párommal mi is ilyen fiatalok voltunk és ezen a helyen volt az első igazi randink!-nyújtja a fényképező gépét a "párjának".

-Ne..-nem tudtam befejezni.

-Persze!-nevet Justin és átkarol. A néni mellénk áll. És a "párja" készít egy fotót.

-Köszönöm aranyaim! További szép napot! Ez egy nagyon romantikus hely!-nevet. Én Justin kezét elemelem a derekamtól. A hegyen van egy nagy erdő, ijesztő meg minden. Justin elindul az erdő felé.

-Hová mész?!-kérdezem nagy szemekkel.

-Van egy ettől százszor jobb hely!-mondja.

-Én nem megyek!-jelentem ki.

-Te tudod!-nevet. Most komolyan elvártam tőle hogy azt mondja hogy menjek vagy hogy ide jött volna és felemelt volna. Most nagyot csalódtam. Én elindultam Justin után. Ő csak mosolyog. Ekkor kiértünk egy ilyen nagyon meredek helyre.

-Most mit fogunk csinálni?!-kérdezem és hátrább lépek.

-Szerintem tortát fogunk sütni majd elmegyünk a cukrászokhoz hogy lepontozzák!-mondja gúnyosan.

-Jól van!-mondom és leülök egy szikla szerűségre.

-Mész előre?!-kérdezi majd lenéz.

-Én innen fel nem állok!-mondom majd összefonom kezeimet.

-Te tudod!-mondja majd megigazít mindent magán és elindul. Én nagy szemekkel felállok és utána nézek. Senkit sem látok. Már egy jó órája várok. Kezd sötétedni, éhes vagyok, fázom. Már kezdtek félni hogy valami baja van Justin-nak. Nem azért mert nagyon féltem de a tanár engem basz majd le ha nélküle megyek vissza. Úgy döntöttem várok még egy kicsit. Egy perc-Kettő perc-Három perc-Négy perc-Telnek a percek. "Fel kell hínom" jutott eszembe. Nézem a telefon könyvemet. Nincs meg a száma. Ohh Selly biztos tudja.

Kicsörög.

-Szia Hannah bébi!-nevet.

-Te legalább jó szórakozol! Nem tudod Bieber számát?!-kérdezem idegesen.

-Ohh mi van?!-nevet.

-Tudod Bieber számát?!-kérdezem egyre idegesebben.

-Nem!-nevet még mindig.-Amúgy minek neked az?!-hallani a hangján hogy vagy grimaszol vagy nagyon mosolyog.

-Nem találom és egyedül nem találok el oda ahonnan jöttem!-mondom.

-Bocsi de nem tudom!-mondja majd leteszi. De imádom ilyenkor. Hát elindultam a erdő felé. Sötét és hideg keveréke a legjobb. Azt se tudom hol vagyok. Mindenhol csak fák és a föld meg hó. Már azt se tudom hol vagyok. Késő van, fáradt vagyok! Ekkor valaki hátulról megfogja a vállam. Engem ez teljesen lesokkolt. Meg se mertem mozdulni.

-De be paráztál!-röhögi el magát Bieber.

-De egy segg fej vagy!-fordulok meg.

-Hallottam kerestél!-nevet még mindig.

-Azt hittem örökre eltűnsz, sajnos ez az álmom nem valósult meg!-mondom mosolyogva.

-Hidd el fogod te még ezt máshogy is gondolni!-nevet majd megindul.

-Hova mész?!-nézek rá furin.

-Miért te nem jössz?!-fordul meg.

-De jövök!-mondom.

-Hallottam kerestél!-gyorsít egy kicsit.

-Igen mert itt hagytál! És nem találtam volna vissza!-mondom és én is gyorsítok.

-Csak is!-nevet.

-Igen!-mondom.

-Hát érdekel hol voltam?!-áll meg én meg majdnem neki megyek.

-Nem!-lököm meg.

-Egy lánnyal találkoztam!-nevet még mindig.

-Okés nem érdekel!-vonom meg a vállam.

-Barbi-nak hívják! Szőke és szép, nagy mellek formás fenék!-mutatja a kezével.

-Miért nem basztad már még?!-grimaszolok.

-Hát van pasija, de meg lesz!-mondja még mindig nevetve, ami már kicsit idegesítő.

-Fogd már be!-fogom be a száját majd elviharzok balra a sok fa közé.

-Hannah!-integet utánam Justin.

-Rá jöttem!-fordulok meg és most már jobbra a nagy hó felé veszem az irányt.

-Nem fázol?!-kérdezi.

-Szerinted?!-nézek rá vacogva.

-Hát ha kell a pulcsim!-akarná levenni.

-Inkább fagyok meg!-fordulok vissza majd gyorsabbra veszem a tempót.

-Te tudod de azért ne!-mondja kuncogva.

-Miért?!-nézek újra rá.

-Te is benne vagy a sorban és ha megfagysz nem épp a legjobb!-neveti el magát.

-Tényleg?! De jó nekem! Hát köszi!-veszem fel a "köszi de szemét vagy" fejet. Aztán vissza értünk a hotelba. Egy gyors zuhany után én már bealudtam.