~Minden csupa vér~

-Két perc és máshogy gondolkodsz!-nevet Benny.

-Unatkozom!-mosolygok.

-Nem tudom mit csinálj de én elszívok egy cigit, de nem idebent!-mondja majd feláll és kimegy. Én nem tudtam mit csinálni így átmentem Bieber-höz.

-Bejöhetek?-nézek rá az épp telefonját nyomkodó fiúra.

-Tőlem!-mondja és beleszív a vízipipába (?).

-Ez is a Benny-é?-mutatok arra a dologra.

-Nem!-mosolyog.

-Aha.-ülök le mellé.

-Kérsz?-néz rám.

-Ezt most tőlem kérdezted?-néztem a hátam mögé.

-Nem!-mondja majd kezembe nyomja annak a "csövét" vagy milyét amin keresztül szívni kell. Én beleszívok félősen. Ő csak mosolyog rajtam. Egy jó ideig nevetgéltünk és "szívtunk" de nem tudom mit. Már teljesen nem voltam magamnál. Közelebb ültem hozzá majd megcsókoltam. Inkább csak szájra puszinak nevezném.

-Mennyit szívtál?-mosolyodik el.

-Nem sokat! Vagyis ebből mert még csak egyszer szívtam füves cigit de akkor is majdnem megfulladtam!-pirulok el.

-Tudom!-mosolyodik el majd megcsókol. Én hátra dőlök ő meg rám. Épp le akarja venni a toppom vagyis ujjatlan pólóm amikor halk suttogást hallok az ablak felől majd leállítom.

-Mi az?-néz rám értetlenül.

-Várj!-állok fel majd az ablakhoz sétálok. Justin gyorsan felpattan majd az ablak elé "ugrik". -Hagy nézzek már ki!-nevetek.

-Miért akarsz kinézni?-néz rám.

-Akkor inkább kimegyek!-mondom majd megfordultam és kisétáltam. karom után nyúlt de késő.Ő is utánam jött. Én már kint voltam a ház előtt. Hideg van. Nem látok senkit az ablaknál. Mikor megfordulok Justin ott áll előttem.

-Most mi van?-mosolyodok el.

-Inkább menjünk be!-fordulna meg.

-Te nyugodtan, de én elmegyek sétálni!-mosolygok és én is elindulok. Már a második lépésnél tartottam amikor a föld tényleg beszakadt alattam. Nagyon beütöttem a fejem. Felpróbáltam állni, ami sikerült de nem egyből. Szétnéztem és újra a pincében találtam magam, asszem. Szétnéztem. Volt pár kép a falon és játékok. Minden mennyiségben.

-Jól vagy?-néz le Justin.

-Remekül!-közlöm vele állapotom flegmán.

-Segítsek?-kérdezi cukin.

-Inkább ne!-nevetem el magam.

-Én bemegyek!-mutat a ház felé.

-Szia!-köszönök el tőle. Nézegettem még pár dolgot majd kimásztam. Nem volt nehéz mert voltak lent székek. Én is bementem. Könnyen elaludtam. Mivel csütin jöttünk akkor most péntek van?! Kimentem a szobámból. Nem találtam a többieket. Vagyis annyit láttam, hogy Benny és Justin kint beszélgetnek. Úgy döntöttem viccből kihallgatom őket. Oda ültem az ablak alá, ami résnyire nyitva volt. Egy lányról beszélgettek, vagyis kettőről.

Benny: De bejön neked?

Justin: Nem tudom.......!

Nem minden szót hallottam mert volt amikor halkabban beszélgettek. Csak néhány szót lehetett hallani.

Benny: De ha igen ne hagyd elmenni, nem lesz még egy ilyen!

Justin: De én félek!

Benny: Mondd el neki!

Justin: Nem érted hogy ő nem olyan lány, legfeljebb tőlem viccnek venné!

Innentől halkabban beszéltek, tényleg csak pár szót hallottam.

Benny: Lara?

.

..

...

Benny: De látni hogy neki is bejössz!

.

..

...

Benny: De mit érzel iránta?

.

..

... Kénytelen voltam kicsit kinézni, hogy egyáltalán tényleg ők beszélnek e!

Justin:

Tovább már nem hallgatóztam. Ebből annyit vettem ki hogy Justinnak bejön Lara. Justinnak bejön Lara?! Akkor nekem semmi esélyem. De akkor miért csinálta?! Én hülye vagyok! Selly megmondta hogy biztos nem szeret engem. Miért is szeretne? Pont engem?! Egyszerűen végig "folytam" a falon. Kezeimbe temettem arcom. Pár könny hullott a szememből, de erős vagyok! Felálltam majd gondolkoztam egy kicsit. Nincs kit szerethessek, nincs Selly, újra csak egy lány vagyok akinek nincsenek barátai. Újra csak az a lány vagyok egyedül áll a szünetekbe, aki egyedül ül az ebédlőbe, aki egyedül sétál haza az utcákon. Aki egyedül van. Hinnem kellett volna Selly-nek. De Bieber-nél rá nem kérdezhetek mert az milyen lenne már. Biztos hülyének nézne. Oda sétáltam a konyha pulthoz. Szétnéztem. Két választás van. Van kiért vagy nincs kiért?

...Nincs kiért....! Nyúltam a késért.

-Mit csinálsz?-jönnek be Benny-ék.

-Nektek is jó reggelt!-rakom le gyorsan a kést.

-Hello!-jön be Benny után Justin.

-Selly-ék?-nézek rá.

-Haza mentek mert Sell anyuja beteg lett és ő nem tud kocsit vezetni!-mosolyodik el Benny.

-Akkor én is megyek!-indultam volna el a szobám vagyis ahol aludtam szoba felé.

-Ne már! Maradjunk már itt vagyis maradj már itt!-kérlel Benny.

-De attól hogy te akarod más nem biztos!-nézek a telefonját nyomkodó Bieber-re aki tudomást sem vesz rólam.

-Én biztosan akarom!-néz rám perverzen.

-De hülye vagy!-nevetem el magam. Anúgy nem is ismerem annyira Benny-t de eddig Austin-on kívül mondhatom őt a legjobb barátomnak.

-Akkor maradsz?-lép hozzám közelebb.

-Nem!-mondom majd megfordulok és bemegyek a szobába. Össze pakoltam.

-Haza vigyelek?-nyit be Justin.

-Nem kell!-csapom rá az ajtót. Igazából nem tudom hogy mennyek haza hisz én nem tudok autót vezetni vagyis tudok de nincsen kocsim. Kimentem, asszem mindent bepakolva.

-Ha ő nem akkor én igen!-kapja el kezem Benny. Én csak nevettem. Gyorsan haza vitt Benny, de azt már nem tudom, hogy maradtak e ott továbbra.

-Jöttem!-ordibálok be.

-Te mit keresel itt?-jön ki idegesen apa a konyhából.

-Szia, és amúgy már nem volt kedvem ott maradni! Baj?-nézek rá furin.

-Szia kicsim!-jön ki egy idegen nő a konyhából.

-Te ki vagy?-ijedtek meg meg ő nem Alexa!

-Nem rémlik? Én vagyok az anya!-jönne oda megölelni de eltolom magamtól.

-Ő mit keres itt?-nézek apára.

-Jött téged "megkeresni"!-mondja mérgesen.

-Hát bocsi! De nekem ehhez nincs kedvem!-rohanok fel az emeletre. Gyorsan bezártam magam a szobámba. Kipakoltam majd ledőltem az ágyamra. Fül hallgatómat bedugtam és a világot kizártam vagyis csak akartam. Míg nem indítottam el a zenét. halk suttogást hallottam az ablak felől. Oda sétáltam kinéztem és az ablak alatt egy idegen fekete ruhás férfi állt. Gyorsan elhúztam a függönyt. Nem tudtam kiverni a fejemből azt a suttogó hangot. Újra kinéztem de már nem volt ott az az ember. Valaki kopog az ajtón.

-Hannah! Alexa vagyok!-nyitna be ha nem lenne bezárva. Én gyorsan felugrottam majd kinyitottam, beengedtem majd bezártam.

-Mi a baj?-néz ijedt arcomra.

-Miért is jöttél?-tereltem a témát.

-Arra gondoltam elmehetnénk kettesben menyasszonyi ruhát nézni!-veregeti meg a vállam.

-Okés!-válaszolok boldogabban.

-Így jössz?-néz rám.

-Átöltözök majd megyek várj meg lent!-"utasítom" majd kiküldöm. Gyorsan elkészültem majd szaladtam le a kocsihoz. Anyám már nem volt ott. Beszálltam Alexa mellé majd elindultunk.

-Figyelj! Ugye nem lenne baj ha eljönne még az unoka húgom is?-néz rám.

-Nem! dehogy szívesen megismerem, de amúgy miért nem hívod el az anyukádat?-kérdezem.

-Nem vagyunk jóba amióta elváltam az előző férjemtől mert én nem dönthettem el hogy kivel hanem anyámék döntötték el hogy kivel keljek egybe!-mosolyog.

-Amúgy te hány éve vagy?-kérdezem hisz apához képest Alexa nagyon fiatal, Jenna is ugye 3-4 éves.

-27 éves vagyok!-neveti el magát. Én mindig is csodáltam Alexát mert amikor mesélt a gyerek koráról vagyis elég nehéz lehetett neki hisz ő kis korában el lett választva a családjától. És ezt úgy értem anyukájával ide költöztem Indiából mert ott háború volt. Odaértünk a szalonhoz. Hirtelen megpillantottam egy ismerős alakot aki elindult felénk és felé Alexa is.

-Szia Lara!-öleli meg Alexa Larát (?) .

-Lara?!-megyek oda én is.

-Hannah?-néz rám Lara.

-Ismeritek egymást? Tényleg egy suliba jártok!-örvendezik Alexa.

-De jó!-mosolygok kínomba.

-Nagyon!-néz rám mérgesen Lara.

-Na megyünk?-indul be Alexa. Mi is mentünk utána. Amíg mi leültünk Alexa meg egy nő elmentek ruhát nézni vagyis beszélgetni meg minden. Először egy egyszerűbb ruhába jött ki de azt leszavaztuk. Aztán bement és vagy egy fél óra múlva jött ki.

Egyszerűen gyönyörű volt. Mintha magamat látnám pár év vagyis sok év múlva. Komolyan mondom úgy nézett ki mint egy 20 éves. Először az volt hogy egy egyszerű ruhát vesz majd ki jött ebbe és beleszeretett.

-Igen mond a ruhára?-kérdezi az a nő.

-Igen! Jupii!-könnyezik meg. Alexa és apa úgy döntöttek megveszik a ruhát. Én először az össze boltot körbe járnám, de ő tudja. Aztán haza indultunk.

-Amúgy Lara, nincs kedved ott aludni nálunk vagyis én meg ugye a leendő férjem elmegyünk hétvégére és ti meg gondolom jóba vagytok! És Jenna is jönne velünk tehát kisebb bulit is rendezhettek.-kérdezi és ránk néz. Komoly, még csak péntek van....! Elfelejtettem.

-Á, jó lesz nekem otthon!-kezdi Lara.

-Igen!-folytatom.

-Amúgy hogy vagytok Justin-nal? Alexa tudja már?-néz rám nagy vigyorral Lara.

-Mi van?-nézek rá zavarodottan.

-Láttalak titeket múltkor elég jól elvoltatok! nem kell tagadnod!-vigyorog még mindig.

-Hagyjál már! -nézek rá idegesen.

-Ohh, Hannah ki az a Justin?-pillant hátra Alexa.

-Tudod, Justin Bieber!-kacsint előre Lara.

-Bieber?-kezd el vigyorogni Alexa is.

-Hagyatok már!-ugrok ki a kocsiból. Szerencsére piros volt és így nem egy mozgó járműből kellett ki ugranom. Nem tudtam merre megyek csak mentem és kizártam a világot. Vagyis zenét hallgattam. Már kezdett sötétedni és én azt se tudom hol vagyok. Nem tudtam merre menjek. Sötét volt és hideg. Hát persze ez ménem jutott előbb eszedbe, van telefonod. Belenyúltam a táskámba. Kerestem és csak kerestem a telefonom. Megvan! Feloldottam majd jön a névjegyzékek. Apa...hívás. Hirtelen felkaptam a fejem és egy meleg leheletet éreztem a nyakamon. Hátra akartam fordulni, de egy dolog megakadályozta. Egy pisztoly a fejemhez nyomva?! Majd egy kezet éreztem a nyakam köré csavarva. Telefonomat földre ejtettem. Majd utána a táskámat. Becsuktam a szemem. Éreztem hogy valaki rám esik vagy nem is tudom. Hallottam egy pisztolyt ahogy elsült. És minden csupa vér!