~Síró görcs~

Nem tudtam, hogy most engem lőttek e le vagy kit?! Nah, jó most már biztos vagyok benne, hogy nem engem. Valaki rám esett és össze vérezte a ruhám. Pedig annyira szeretem ez a nadrágomat. Valaki elkapta a kezem majd valamit a számra kötött. Aztán szépen, hogy meg ne sérüljek bedobott egy kocsi csomagtartójába, csak még előtte a kezemet is össze kötötte. Hát így kell bánni egy lánnyal? A táskámat miért nem adták utánam? Azért jó lenne szólni apának, hogy majdnem meghaltam. Az egyik legnagyobb álmom volt egy kocsi csomagtartójában utazni, meg se mozdulni. Egyszerre féltem és voltam ideges. Nagyon sötét van, nem mintha félnék. Bár eléggé ijesztő. Egy hirtelen fék és de jó beverem a fejem. Felnyitották a csomagtartót majd kiráncigáltak belőle. Mivel bazi sötét volt nem láttam ki, vagy kik azok. Hideg és a sötét keveréke nagyon jó. Nem tudom hova, de valahova beráncigáltak majd belöktek egy üres vagyis saját érzéseim szerint üres szobába. A földre löktek pont úgy amikor még régebben Bieber is tette. Hátrakötött kézzel nem épp a legjobb volt, de elment az esés. Épp, hogy feltudtam ülni. Körülnéztem és a szobában rajtam és egy csapon kívül semmi más nincsen. Próbáltam felállni, de össze van kötve a kezem! Most legszívesebben orosz rulettet játszanák és bárcsak nálam lenne a golyó.Vagy pizzát ennék, mert elég éhes vagyok. Na jó ez már nem vicces. Sikerült a stabil két lábamra állnom és oda sétálnom az ajtóhoz, csak hallgatózni. Bár kár volt hisz nem halottam semmit sem. Épp amikor az ajtónak akartam dőlni benyitottak.

-Megint te?-nézek az el rablómra.

-Hogy hogy megint én?-kérdi az a férfi aki ott állt az erdőben és megakart ölni, aztán meg amikor Justin kirakott.

-Hagyjál!-hátrálok.

-Nyugi már! Csak anyukád küldött!-mosolyodik el.

-Anya? Nekem nincs anyám!-szorítom össze fogaim.

-Sajnos, mindenkinek van!-torzul el arca.

-Sajnos!-nézek a földre. Nem szólt csak oda jött hozzám majd meglökött, egy olyan "haladj már előre" lökéssel. Én kimentem az ajtón. Szintén nem láttam semmit, vagyis volt egy ablak amin a hold fénye "bejött" és egy széket világított meg. Arra kellett leülnöm. Nem volt valami kényelmes. Meg fogom ölni Bieber-t, csak azért mert körülbelül miatta vagyok itt, vagyis én azt se tudom ki ez az ember ő meg ismeri. Meg fog halni! Most jöttem rá, hogy csak én vagyok egyedül, per pillanat ebbe a helyiségben. Körülnéztem. A falak már "bomlónak" indultak, vagyis rohadnak. Ekkor bejön egy nő. Mintha láttam volna már valahol, de nem rémlik hol.

-Kicsim!-ölel meg, de csak azért mert nem tudok ellenkezni.

-Ki vagy te?-nézek rá mérgesen.

-Anya!-mosolyog.

-Nekem nincs anyukám, max Alexát mondhatnám annak aki az apám menyasszonya!-nézek ki a fejemből.

-Nem! Fejezd be! Az a ribanc tehet arról, hogy mi elváltunk apáddal! Mindenről ő tehet!-tör ki magából az anyámnak nevezett nő.

-Mit mondtál?-nézek rá.

-Te nem is tudod?-térdel le a földre.

-Mit?-kérdezem értetlenül.

-Mit mondott neked apád? Rólam?!-jön közelebb.

-Te hagytad ott apát!-beszélek.

-Ez nem is igaz! Tudod, apád elvált tőlem mert ott volt az én fél testvérem Alexa! Neki az anyja beleszeretett apámba! Alexa tönkre tette az életem! Apád beleszeretett majd elvált tőlem és egyedül hagyott. Mindent vitt! Mivel nem volt lakásom,s e munkám, téged is elvett tőlem!-tört ki magából.

-Ezt nem értem! Apa azt mondta, hogy te leléptél!-pillantok újra a földre.

-Mert Alexa tönkre tette!-fordul el majd letörli könnyeit.

-Te meg engem teszel tönkre! Miért kell elrabolnod ahhoz, hogy ezt elmond nekem? Miért kell tönkre tenni az életem?-török ki én is. De várjunk csak?! Az anyám honnan ismeri ezt az embert.

-Ne mondj ilyet!-fordul vissza.

-Te honnan ismered ezt az ember egyáltalán?-érdeklődöm.

-Neked az oly mindegy!-vágja a fejemhez.

-Nem! nem mindegy!-"tagadom".

-A barátom! A leendő férjem!-mosolyodik el.

-De akkor Justin?! Ezt nem értem!-gondolkozok, HANGOSAN.

-Bieber? Az egy nyomorék buzi!-szidja vidáman.

-Nem mondhatsz rá ilyet!-mondom idegesen.

-És miért nem?-kérdez vissza. Ezen már én is elgondolkoztam. Ezt nem tudom miért mondtam. -Kislányom! gyere velem! Elmegyünk olyan helyekre ahova csak akarsz! Már elmúltál 18 éves, te döntesz!-jön még egy kicsit közelebb.

-Azt hiszed, hogy elrabolsz majd jössz itt ezzel a szöveggel és minden meg van oldva? Hát ez nagyon nem így megy!

-De ez már a te életed! Te döntesz!

-Te nem vagy az anyám!

-Én szültelek Hannah, én akartalak nevelni de közénk álltak!

-Akkor miért nem kerestél meg hamarabb?

-Én kerestelek, de a világ bármelyik pontján lehetsz! Mindenhol jártam! Mindenhol kerestelek!

-És az nem jutott eszedbe, hogy láthattál volna, hogy ha apával jó kapcsolatotok lett volna? Akárcsak értem! És most ez nem kellene!

-Ezt fejezd be! Alexa mindent tönkre tett!-jön még közelebb.

-De ő legalább nem olyan mint te! Ő nem tesz tönkre semmit!

-Ne beszélj ilyet! Ő tett tönkre mindent!-csattan a keze az arcomon majd elviharzik.

-Hogy beszélhetsz így vele?-jön elő egy elég érdekes kinézetű férfi a sötétből. Szeme pirosan világit. Rövid ujjú pólója nem takarja el eléggé csúnya tetoválásait. Én nem szólaltam meg.

-Hogy lehetsz ilyen azzal a nővel aki megszült? Válaszolj ribanc!-ordít a fejembe.

-Hogy lehet ilyen egy lánnyal?

-Mit kérdeztél? Itt én kérdezek, te válaszolsz!-üvöltözik aztán ő is elment. Asszem egyedül maradtam....vagyis....

-Gyere!-fogja meg a kezem és lök előre egy idegen, vagyis akit még nem láttam. Vissza lökdösött a "szobámba". És ő is velem jött.

-Azt mondták neked már úgy is mindegy, játszadozhatunk!-néz rám egy perverz mosollyal. -Mit szeretsz játszani? Vannak még babáid?-kérdezi majd közeledni kezd hozzám.-Szép vagy, bár már nem sokáig, vagyis tudod én durván szeretem, ezért nincs senki aki velem lenne!-nevet. Ez undorító. Közelebb jött majd megsimogatja az arcom.

.........

Másra már nem nagyon emlékszem.....mindenem fáj. Minden ruha rendesen rajtam van, tehát nem erőszakolt meg...azt hiszem. De legjobban a lábaim meg a kezeim és az arcom fáj. Soha többet nem nézek tükörbe. Nem nagyon éreztem ilyen nagy fájdalmat még soha sem. Csak fekszek az undorítóan piszkos földön, hisz már idézem "Neked már úgy is mindegy", tehát nekem már úgy is mindegy. Oldalra fordított testtel, össze gömbölyödve már csak a plüss maci hiányzik. Láttátok már a Köpök a Sírodra "horrort"? Én sajnos igen, mind a kettőt. Körülbelül úgy érzem magamat benne mint az első részben a lány. Csak én nem vagyok olyan erős, hogy ezt meg is bosszuljam. Szívesen lennék egy sim, hogy olyan legyen az életem mint egy hercegnőnek csak Control + Shift + C és beütöm a kódot és annyi pénzem lesz amennyit csak akarok. Készítek egy férjet magamnak majd születnek gyerekeink. Veszek kiegészítőket és lesznek kutyáink meg luxus dolgaink is. És készen lesz a fantasztikus életem. Sajnos ez nem így megy. Igazából szerintem engem csak kínozni akarnak, mert ha meg akarnának ölni akkor már megtették volna. Vagy valami ilyesmi. Nem?! Ez olyan egyszerű! Kell egy pisztoly vagy elég egy kötél, kés. Egyszerű! Én szeretek élni, vagyis már csak a hazugság hosszú útját tudom járni, de eddig gyönyörű életem volt. Van egy szerető családom akik lehet, hogy hazugságokkal halmoztak el de szeretnek! Van egy volt legjobb barát nőm akit imádom de rosszul cselekedtem. Vannak rossz döntéseink és lesznek is. Nem tudjuk vissza fordítani őket. nem tudunk vissza menni az időbe. De ez igazából így van rendben. Hisz Isten azt akarja, hogy a jelenben ki tudjuk javítani amit a múltban elrontottuk és fel tudjuk építeni a jövőnket. Én ki fogom javítani amit a múltban elrontottam, és a jövőbe remélem már csak azok fognak szerepelni az életemben akiket én beengedek. csak ahogy mondtam ez nem ilyen egyszerű és ez nagyon rossz! Tudom, hogy hülyeség azt kívánni bárcsak ne élnék, de amikor az ilyeneken gondolkozok néha komolyan is gondolom. Lehet meg fogom bánni de ez van. Egyszer úgy is mindenki meg fog halni. Egy kis idő után felültem és neki dőltem a falnak. Mintha eső csepp hullana a fejemre. Szemeim elindultak a plafon felé. Amikor felnéztem, a síró görcs kapott el és a bezártság érzettel egyben az ijedtség..................