~Horror~

......Amikor felnéztem, a síró görcs kapott el és a bezártság érzettel egyben az ijedtség. Az ajtóhoz rohantam és próbáltam kitépni a falból de nem ment. Csak sírtam és sírtam. Hajamhoz értem ami csupa vér volt. Végig csúsztam a falon. A plafonon ami inkább ilyen rácsos szar......egy halott nő teste volt felakasztva. Szerintem azé a nőé mint akit láttam abban a gyár épültében vagy elhagyatott suli épületében. Csak ültem és bámultam magam elé. Talán egyszer én is így halok meg? Talán most vagy még van időm? Gondolataimból csak az ajtó nyitódása ébresztett fel. Ugyan az a férfi jött be aki bekísért engem ide legutóbb. Én arrébb csúsztam pont abba a sarokba ahonnan felálltam az előbb. Közeledni kezdett felém, de nem szólt egy szót sem. Hátsó zsebéből elő vett valamit de a sötét miatt azt már nem láttam. Behunytam szemeim és a kezeimbe nyomtam arcom. Hirtelen valaki kicsapta az ajtót majd lelőtte vagy meglőtte azt az embert aki közeledett felém, mert a földre zuhant. A hangos zaj miatt újra rám jött a sírás. Közelebb jött majd lehajolt hozzám.

-Gyere sietnünk kell!-szólalt meg az ismerős hang.

-Nem! Nekem már úgy is mindegy!

-Bántottak?-akarná az arcomtól elvenni a kezeim.

-Nem!-De Hannah, én nem megyek el nélküled!

-Hagyjál békén!

-Hannah, kérlek!

-Nem, veled nem! Mindenről te tehetsz! Mindenről! Tönkre teszel mindent!

-Oké de fáj valamid?-Nem!

-Akkor lennél olyan kedves és felállnál és kisétálnál olyan halkan és gyorsan?-néz az ajtó felé. Én felálltam és elindultam, de rá nem néztem. Az egyik szobából hangos veszekedés hallatszott ki. Mintha az az ember meg az anyám hangját hallanám. Én közelebb akartam menni de Justin elkapta a kezem és magához húzott.

-Most meg akarsz halni vagy még szeretnél élni?-húz maga után.

-Ez nehéz kérdés! Attól függ, ha te benne leszel az elkövetkező éveimben akkor inkább meghalok, de ha nem akkor még szívesen maradok itt az élők között!-követem. Amikor már asszem a legutolsó ajtónál jártunk hirtelen előbukkant a semmiből egy férfi.

-Hova, hova?-fogja meg Bieber vállát.-Nem is akarsz köszönni tesódnak?-neveti el magát, ez az érdekes férfi. Justin megfordul egy meglepődött arc és a "tesós" kéz fogás.

-Te mit keresel itt?-kérdezi Justin.

-Hidd el én sem akarnák itt lenni! De szerintem most mentsd meg inkább a kis barát nődet miután neki is nagyobb baja lesz!-néz rám. Justin egy enyhe mosoly után kimegy az ajtón majd elindul a sötétbe. Én nem tehetek mást utána megyek. Egy lökéssel belök egy kocsiba. Vagyis az ő kocsijába?! Nem tudom, annyi kocsiba ültem már vele, hogy nem tudom. Ez most fekete volt. Justin is gyorsan beült majd elindult olyan gyorsan ahogy csak lehet. Én egy darabig csak bámultam ki az ablakon. Aztán eszembe jutott, hogy mivel Alexáék elment kiválasztani, hogy milyen helyen legyen az esküvő nekem kell vigyáznom Jennára.

-Justin, ma milyen nap van?

-Szombat este!-néz rám értetlenül.

-Haza viszel?

-Hozzám megyünk!

-De az nem lehet mert a húgomat otthon hagytam és még kicsi meg minden és egyedül van meg minden, engem megfognak ölni!

-Nyugi már!

-De nem vagyok nyugodt!

-Hannah! Nyugi már!-mosolyodik el. Hát én baromira nem vagyok nyugodt. Egész úton azon gondolkoztam, hogy hányan rabolhatták már azóta Jennát vagy ilyesmik. Már ki se látok a kocsi ablakán olyan sötét van. Mintha láttam volna egy kocsit megelőzni minket. Tudom, hogy ez olyan természetes dolog hogyha megelőz egy kocsi, de nem minden kocsiból mosolyognak rád. Aztán becsuktam a szemem és csak voltam. -Hannah! Gyere!-simogat meg Bieber. Én csak kiszálltam a kocsiból és követtem.

-Miért nem tudsz egyszerűen haza vinni? Akkor én inkább haza sétálok! Nem érted, hogy rám van bízva a húgom és egyedül van otthon? Apukám biztos azt hiszik, hogy majd haza megyek! Vagyis hogy haza mentem volna péntek este! De vannak neked ilyen kedves ismerőseid és aztán az anyám, az életem kész katasztrófa! Nézz rám, hogy nézek ki? Rondább vagyok mint az Ördög űzőből a csaj vagy a Kör-ből! (Tudom, hogy az egyik haja ilyen a másiknak meg olyan de most a csúnyaságra értem) Akár lehetnék egy horror film fő gonosza! És ez nem tudom, hogy nálad, hogy megy, de neked mindig minden sikerül! Minden könnyen! Bárkit és bármit megkaphatsz! Amikor csak akarod! Nekem mindenért harcolnom kell! És-és most ha megöltek vagy szégyenemben megdöglöttem volna már nem kéne! De öngyilkos nem akarok lenni, mert akkor mindenki azt hinné, hogy csak sajnáltatom magamat! És aztán jöttél te és hősiesen megmentettél és látod újra harcolnom kell mindenért! Köszönöm!-"török el" az ajtón belépve.

-Jobb lenne ha nem ordibálnál mert a tesókád fent alszik!-Ezt nem értem, de neki otthon kellene lennie!

-De itt van!-mosolyodik el Justin. Én csak állok ott a nyitott ajtónál. Ő nézett rám én meg csak a földet néztem.

-Most hol van? meg nézhetem?

-Hát gyere!-fogja meg a kezem és felvezet a lépcsőn. Ha egyedül laknák ebbe a lakásba biztos, hogy kéne egy térkép mert eltévednék akkor. Benyit halkan egy szobába majd egy kicsit közelebb tol.

-Köszi!-fordulok hátra.

-Inkább menny és zuhanyozz le és amúgy adok egy pólót mert ebbe biztos nem fogsz aludni!-mosolyog. Én csak elindultam a fürdő feliratú helység felé. A forró víz megváltás ként folyt végig a testemen. Minden mocskot lemosott rólam a víz. Lassan már kibújtam a víz elé és felvettem fehérneműm majd amit Justin adott pólót. Mivel a fürdőhöz közel van Justin szobájához nem tévedtem el. Neki dőltem az ajtó fél fának és néztem az épp mélyen gondolkodó fiút amint egy képet nézeget.

-Mióta állsz itt?-néz rám hirtelen a képet lerakva.

-Nem rég óta!-törlöm le könnyeim amik épp az előbb "futottak" ki szemeiből.

-Nem jössz vagy nem akarsz itt lenni velem vagyis jobb lenne egyedül aludni?-pirosodik el.

-Ha nem baj, nem akarok egyedül lenni. Van egy fiú aki miatt nem akarok egyedül lenni pedig mindig vele vagyok! Minden lépést amit egyedül teszek, félek megtenni mert félek, hogy elesek! Félek, hogy ott halok meg! Bár minden lépés nehéz, de egy fiúval vagyis azzal a fiúval nagyon nehéz! Mindig bánt, szerintem azt hiszi, hogy én is olyan vagyok mint ő, hogy nekem is mindig olyan könnyű! Ezért mindig úgy bánik velem mint egy utolsó kurvával, de ha játszani akar akkor vegyen magának egy babát, azok úgy is tökéletesek. De én sajnos más vagyok!-nézek rá majd inkább rá csukom az ajtót és neki dőlök az ajtó melletti falnak majd leülök a földre. Justin ki jön a szobájából majd le néz rám. Én felmosolygok rá. -Te más vagy!-suttog majd a karomért nyúl de én elkapom.

-Feltudok állni!-állok fel majd bemegyek a szobájába. Justin csak néz rám ami közben leülök az ágyába. nem szóltunk egymáshoz. Majd ő lassan közeledett felém és leült mellém.

-Szerintem jobb lenne már aludni neked!-Szerintem neked is!-Hát...-Igen? Jah, biztos te még ilyenkor basztatod a csajokat meg játszol velük..mi?!

-Nem!-néz rám.-Na jól van már! -Itt maradsz?-Ha megengeded Mr.Perfect!-mosolygok rá. Én hátra dőlök és csak nézem a plafont. Ő is mellém fekszik és ő meg csak engem néz.

-Tudod én nem akartam....

-Nem akartad igaz? Igaz? Te semmit sem akarsz! Minden csak véletlen!-nézek rá. Valami zaj szűrődik ki abból a szobából amiben vannak a képek...

-Oh-oh, és ugye elfelejtettem neked mondani, hogy van egy kutyám!-Nem macskád?-Már nem csak macskám van!-nyit be a szobába. A szobából egy kicsi kutyuska szalad ki. És fel akar mászni az ágyra de túl kövér és túl pici. Én segítek neki. Justin is leül az ágyra.

-És hogy hívják?

-Karma!-Aranyos! És hogy bírja a macskád?

-Karma akarna játszani vele, de Tuts nem nagyon!

-És Tuts hol van most?

-Hát tesód minden féle képen vele akart aludni!-Oda adtad neki a macskád? Ugye tudod, hogy most szegény cicus életével játszol.......?

-De csak egy masnit rakott rá!-Először csak egy masni majd a masniból egy hosszú szalag és a hosszú szalag megfolytja a cicust!-Ilyet ne is mondj! De amúgy tesód nagyon meglepődött hogy bementem hozzátok és azt mondta látott már de nem tudta hogy ilyen aranyos vagyok mert te mindig csak csúnyát mondasz és mindig kimondod az idézem "h és a b betűs szót".-röhögi el magát Justin.-Mit mondott még?-Hát még sok mindent rólad!-De miket mondott?-Hát az maradjon köztem meg Jenna között! De nagyon aranyos és őszinte tesód van!-Nem a tesóm csak majdnem!-De ő nagyon szeretet téged és azt mondta, hogy akár az anyukájának is elfogadna!-Nem hiszem el!

-Azt mondta ne mondjam el de néha éjszaka néz téged ahogy alszol mert olyan aranyos vagy és nagyon szeret!

-Ez horrorisztikus! "Jujj...."!-Te legalább minden nap látod őt!-ül fel az ágyon Justin.-De neked a féltesóid hol laknak?

-Hát innen eléggé messze!
-Az rossz! És amúgy anyud hol van?
-Ő most nincs itthon vagyis mennie kellett el valahova!
-Értem.....az rossz lehet hogy soha nincs veled...vagyis gondolom. Az én anyukám ott hagyott vagyis már teljesen nem tudom, hogy ki hazudik mert apukám azt mondta, hogy anya ott hagyott meg minden, de anya azt mondta hogy Alexa vagyis a mostoha anyám miatt hagyta el apám őt és nem tudom!-nézek kétségbe esetten Justinra. Én egy kicsit közelebb ülök Justinhoz. -Te szoktál félni?
-Nem nagyon!-mosolyog rám.
-De biztos, hogy volt olyan helyzet amikor megijedtél!
-Hát én........vagyis nem nagyon volt még ilyen.
-Én szoktam vagyis nagyon ritkán de néha nagyon!
-Te folyton ennyit beszélsz?
-Nem, csak most fáradt vagyok és nem tudok többet, de aludni nem lennék képes!-mosolygok. Ekkor valaki benyit az ajtón, mi mind a ketten oda nézünk.
-Nem birok aludni!-nyit be Jenna.
-Úr isten, Jenna! Jaj, jól vagy? Semmi bajod? Nem féltél egyedül?
-Nem, én bátor vagyok!
-Te nagyon bátor lány vagy! nagyon, nagyon!-szorítom magamhoz olyan erősen ahogy csak tudom.
-Megfojtasz!
-Nem állt szándékomban!
-Inkább hagylak titeket kettesben nem akartam zavarni!-vigyorodik el Jenna.
-Nem zavarsz?!-nézek Justinra.
-Rám ne nézz!
-De én tudok aludni csak hallottam a hangotokat! Na mentem pussz pá!-nevet Jenna majd megy.
-Olyan aranyos, ezt tőlem tanulta!
-Nem tudnám ezt tőled elképzelni!
-Hát pedig de volt egy fiúm és tőle mindig úgy köszöntem el!-nevetek.
-Volt pasid?
-Volt!-nézek rá. Justin már megint a telóját nyomkodja. Vagyis az övé fehér volt nem?!-Justin, az az én telóm!-mászok rá.
-Nem mondod? Ohh, és ez ki?-nézegeti a képeim.
-Justin add vissza! Ez nem vicces!-ülök a hasára majd próbálom kivenni a kezéből a telefonom.
-De az!-rakja le a telefont majd megfogja két kezével a derekam. Én a gyönyörű barna szemeibe nézek majd egy picit közelebb hajolok. Justin egy hirtelen mozdulattal fordít a helyzeten és én kerülök alá. Lábaimat szét feszíti. A pólóért nyúl ami rajtam van és leveszi. Szemeit számra irányítja. Én egy kicsit feljebb ülök az ágyon majd őt is magammal húzom.Ő tarkómhoz nyúl majd ajkait az enyémre tapasztja........