~Csók~

"Minden csók egy szív rengés. Hosszáról és erejéről állapítható meg a kár, amit okozott."


Ez most nem olyan nyálas, nyelves csók volt, csak egy egyszerű. Egy egyszerű inkább szájra puszinak nevezhető csók féleség ami nagyon hosszú. Nem nyaltuk-faltuk egymást. Beletúrt erősen a hajamba majd még közelebb húzódott hozzám. Másik kezével derekamat fogta, igazából nem értettem miért. Egy gyors mozdulattal hátra dőlt és húzott magával. Vagyis, hogy én legyek felül. Kezeimért nyúlt. Én átkulcsoltam az ujjaimat az övéivel. Mintha le akarnám nyomni, két kezét erősen az ágyhoz szorítva. Éreztem valami furcsa érzést, nem olyan szokásos "jót érzek" érzés hanem valami különleges. Csókja egyre forróbb és forróbb volt. Nem akartam ajkaitól elválni, de a levegő hiánya bizony elég rossz.



Belenéztem szemeibe. Nem szóltam hozzá és ő sem hozzám. Kezét kiengedte majd kibujtatta ujjam fogsága közül. Fejemet mellkasára hajtotta. Én csak feküdtem ott és hallgattam az egyre lassuló szívverését. Éreztem minden egyes levegő vételét. A sírás érzete kerülgetett és nem tudom miért. Nem vagyok a legboldogabb állapotban, mert tökéletes volt a csók, de ha belegondolok, hogy nem én vagyok az egyetlen aki ilyen csókban részesedhet.......rossz érzés. Egy könny hullik ki szememből amit egyből letörlök majd egyre több. Lefordulok Justinról majd csak a plafont bámulom hátha így nem folynak majd a könnyeim. Ez a gondolatom sikertelen volt. Justin felém fordult és már akarta volna nyitni a száját, de én letöröltem könnyeim és rá mosolyogtam. Csak egy olyan kényszer mosoly, hogy mindenki jobban érezze magát. Justin ezt nem értette.

-Mi a baj?-kérdezi suttogva és közelebb bújik hozzám.

-Nincs semmi baj!

-És a "semmi" alatt mit értesz?

-Justin, néha magam sem tudok mit gondolok, ez olyan megmagyarázhatatlan érzés!

-Oké, de én csak kérdeztem!

-Nekem semmi bajom, sőt most valahogy teljesen jól vagyok!

-Annak örülök!-hajol közelebb.

-Én is!-fordítom magamra és megcsókolom. Justin apró harapásokat ejt alsó ajkamba. Majd nyakamhoz hajol és egy ponton szívni kezdi. Erősen. Én beletúrtam a hajába.

-Megint zavarok? Nem akartam zavarni, csak a telefonod akartam elkérni, mert vannak rajta játékok és már tudom kezelni!-nyit be zavarodottan Jenna.

-Jenna!-lököm le magamról Justin-t.

-Én nem akartam zavarni!

-De kopoghatnál!

-Azt hittem alszotok!

-És ha aludtunk volna, csak úgy bejöttél volna és elvitted volna?

-Talán?!

-De ha elrontod!-dobom oda neki a telefont.

-De azért te dobálod!

-Jenna! Az én telóm, azt csinálok vele amit akarok!

-Sziasztok!

-Szép testvérek vagytok!-mosolyog Justin.

-De most.......áhh" mindegy!

-Nem vagy álmos mi?

-Az a baj, hogy de, de nem tudok aludni!-nézek ki az ablakon.-De ha van medencétek az jó lenne!

-De nincs fürdő ruhád! De bowling pályánk van ha az megfelel! Vagyis gondolom most paintball-ozni nincs kedved!?-néz rám komolyan.

-Van bowling pályád?

-Gyere!-dobja rám a pólót ami volt rajtam. Én gyorsan belebújtam majd követtem. Nem tudom hova mentünk, de csak mentünk lefele a lépcsőkön.

-Sötét van! Justin várj meg!-szaladok.

-Félsz a sötétben?

-Justin!

-Na gyere!-lök be egy szobába.

-Sötét van!-fordulnák vissza ki az ajtón, de ott áll Justin. Felkapcsolja a villanyt.

-Hát itt van!-mutat befelé.

-Én nem tudok bowlingozni!

-Akkor gyere!-kapja el a kezem. Bentebb húz. Megfog egy golyót majd a kezembe nyomja.

-Ez kurva nehéz!

-Na csináld ahogy én!-mutatja. Én próbálom utánozni, de nem megy. Ez nagyon nehéz. Jó sokak egyből tudják meg minden, de én nem tartozok közéjük. Ez nagyon nehéz.

-Ez nekem nem megy!

-Gyere!-mosolyodik el. Én oda sétálok hozzá. Ő hátulról átkarol majd felvesz egy másik golyót. Beállít engem is abba a helyzetbe ahogy gurítani kell.

-Justin!-nézek hátra. Ő próbálna segíteni, de vele se megy.

-Rajtad már Isten sem segíthetne!

-Hát köszi szépen én is szeretlek!-nézek rá.-Esik az eső!-nézek ki az ablakon.

-De jó, hogy észre vetted! Ügyes vagy!-mosolyog.

-Haha! Szereted az esőt?

-Nem!

-Én igen vagyis néha, de nem mindig!

-Akkor menny ki!-mutat egy ajtó felé és elindul. Kinyitja az ajtót és tényleg egy ilyen hátsó udvar felé nyílik. Én oda sétálok mellé de ő meglök én meg "kiesek" az ajtón. Gyorsan rám zárja az ajtót.

-Justin!-dőlök neki az ajtónak. A víztől a póló ami rajtam volt már teljesen rám tapadt. Hallottam ahogy bent nevet, de egy kis idő után kinyitotta. Olyan ideges voltam, bár jó értelemben.

-Szép vagy!-mosolyog.

-Tudom!-mosolygok én is.

-Most már akár medencézhetsz is!-távolodik tőlem.

-Tényleg jó ötlet!-megyek utána mert már elindult. Bár persze vissza fel.-Azért megmutatod hol van?

-Persze menny végig a folyosón és a legutolsó ajtón bemész!-mutatja.

-Sötét van! Gyere már!-kapom el a kézét. Ő csak nyugodtan jön. Én magam mellé húzom. Bemegyünk az utolsó ajtón.

-Ez lenne az!-mutat egy baromi nagy medencére.

-Neked nincs kedved fürcsizni?-nézek rá.

-Nag yon nincs!

-De van!-lököm bele a vízbe.

-Hannah!-néz rám mérgesen.

-Ha én vizes leszek te is!

-De most nézd meg a hajam!

-És az enyém?

-Mondjuk lehet, hogy rosszabbul nézel ki mint én! Vagyis én jobban nézek ki mint te!

-Tényleg?! Köszi!

-Jól van bocsi! De azért segítenél?

-Persze!-megyek oda segíteni neki. Ahogy nyújtottam a kezem ő úgy húzott bele a vízbe egyenesen magára.

-Na így már jobb!

-Justin! Justin!-kapaszkodok a nyakába.

-Mi az?-karol át.

-Nem tudok úszni!-mosolygok.

-Ezt nem mondod komolyan?

-Engem a szobámba terveztek nem a vízbe!

-Vagy épp a sarokra!-"köhög".

-Vicces vagy!

-Komolyan nem tudsz úszni?

-Az életem abból áll, hogy kiskoromban elváltak a szüleim és apámmal utazgatnom kellett minden hova új suli meg minden nem volt időm még egy barátot sem szerezni nem hogy úszni!

-De ha most elengedlek megfulladsz?

-Nem!

-Az kár! Vagyis jó, hogy nem fulladsz meg!-enged el.

-Justin!

-De leér a lábad!-neveti el magát.

-Ez nem vicces! Mondhattad volna hamarabb.

-De olyan cuki voltál!

-Mint egy hörcsög?

-Nem!-hajol közelebb majd átkarol.

-Akkor?-komolyodok el. Nem szólt csak a szemeimbe nézett. -Nem is voltam cuki, igaz?-kérdezem még mindig.

-Nem fognád be?

-De! Vagyis én sokat szoktam besz....-akartam mondani de megcsókolt. Térd hajlatomhoz nyúlt majd ölébe vett.

-Én fázok te nem?-nézek rá.

-Hannah, nem!

-Justin! Én picit!

-Felmelegítselek?-vigyorodik el.

-Köszi nem kell!

-Azt hittem fázol!

-De én meg.....meg.....nem tudom!-gondolkozom.

-Szerintem már menjünk ki mert én át tudok öltözni de én neked fehérneműt nem hiszem, hogy tudnák adni!-pirosodik el.

-Szerintem ez normális, hogy egy fiú nem tud adni nekem fehérneműt!

-De akkor miben leszel vagyis tőlem lehetsz teljesen meztelenül is de gondolom te nem akarnál úgy lenni!

-Hát veled nem szívesen!-szállok ki kezei tartásából. Majd kisétálok a medencéből öt követve. Fent adott egy törölközőt majd egy új pólót. Ő is át öltözött.

-Nincs kedved meginni egy forró csokit?

-Hát...

-Akkor gyere!-indul újra le. Én megint követtem. Elég szép és nagy, nagyon nagy házuk van. Én eltévednék. Ő amint lementünk elkezdte egyből csinálni. Én leültem a pulthoz. Csak néztem. Olyan aranyos volt most. Néha azt hiszem, hogy álmodok vele kapcsolatosan amikor kedves mert akkor olyan jó fej meg minden. Persze vannak azok a tipikus beszólásai, de ilyenkor azok is jól esnek.

-Hannah, kész van!-bök meg Justin.

-Köszi!-mosolygok.

-Figyelj Hannah, már egy ideje vagyis emlékszel amikor ott voltál velünk abban a házban az erdő mélyén? Na azóta akarok neked valamit mondani!-kezdi el nagyon sejtelmesen.

Mindenkinek így utólag vagyis 01.02 is B.Ú.É.K!