~Valaki...~

Nem sokat értettem abból amit Katy magyarázott. Bár egyre jobban érdekelt. Miss. Doxy kint telefonált a vonat előtt.
-Gyere Justin!-állok fel a helyemről.
-Hova?-néz fel rám.
-Megnézem mi történt!
-Hát jó...-vonja meg a vállát. Lassan kitolom az ajtót majd szétnézek. Sehol senki. Justin magam után húzva indultam el a folyosón. A vonat legelső ajtaja résnyire nyitva volt. Miss. Doxy és a vonat vezetője beszélgetnek. Halkan átosonok az ajtó előtt. A látvány nem volt valami szép. Szemeimet eltakarva fordultam el.
-Menjünk!-tolom vissza Bieber-t. Ez undorító! Valamire emlékeztetett az a test. De kire? Leültem a helyemre és néztem ki az ablakon. Lehunytam a szemeimet és gondolkoztam. A szél hirtelen erős sugallatot küldött felém. A kicsit kinyitott ablakon a hideg csípni kezdte az arcom. A fenyők eltakarták a napot. Egy tengerpart felé tartva egy erdőben, egy hullával. Tökéletes. Kirázott a hideg. Pulcsim kapucniját a fejemre dobtam. Nem szokásom cigizni, de most nagyon rám jött.
-Ki akarok menni!-néztem a mellettem ülő fiúra.
-Engem nem zavar!-rám sem néz.
-Akkor mondom máshogy; most én kimegyek és te követsz!-fújtatok idegesen. Felálltam és egy erős rántással őt is meghúztam. Mérgesen rám pillant majd felkapja a földre lerakott telefonját(?) és elindulunk. Táskámból egy doboz cigit és egy öngyújtót húzok elő.
-Nem tudtam, hogy cigizel.
-Sok mindent nem tudsz!-szívok erősen a cigibe. Nem szól. Fejemet felé fordítom. Kócos haját kezdtem el vizsgálgatni. Mi van benne ami.....ami ennyire hívogató? Mi az ami megfog? Ami még mindig mellette tart? Azon kívül, hogy egy szálon össze vagyunk kötve? Mi? Bárcsak ez a szál szétszakadna! Barna szemével a sötét mélységet bámulta. Én meg őt. Majd eszembe jutott egy másik fiú. Aki mindennap azt várja, hogy hívjam. De én sosem hívom. Hirtelen egy furcsa érzés fogott el. Szemeimet szépen lassan a földre vezetem. Elérzékenyültem. De miért? Nem tudom! Olyan furcsa, olyan rossz most minden. Lehetne jobb is, csak tőlem függ. De én mindig elszúrom. A cigit lassan kiejtem a kezemből majd eltaposom. Neki dőltem a vonat falának és csak néztem a poros földet.
-Menjetek be gyerekek! Üljetek le és várjatok nyugodtan!-utasít Miss. Doxy. Hajamat megigazítva lépkedek fel a vonat lépcsőfokain. Álmosan dőltem a helyre ahol ültem.  Akkor sem és most sem kényelmes. Lehunytam szemeimet majd felhúztam a lábaimat.

-Hannah! Hannah!-ráncigálja karomat Justin.
-Mi van?-ijedek meg.
-Rossz hír!
-Justin!
-Mivel egy darabig eltartott az előbbi dolog ezért a tanár úgy döntött nem megyünk el miami-ba. Van egy közeli tábor hely. Van pár faház meg ilyesmi.-mosolyodik el.
-Komolyan? Ez nem lehetséges!-hőkölök meg.
-Sajnos de! Tehát hozd a táskád és induljunk!-mutat a nyitott ajtóra.
Vettem egy mély levegőt. -Hát jó! -állok fel. -Induljunk!
Nem akartam elhinni ezt a hülyeséget. Hogy miért? Mert nem! Nyeltem egy nagyot és követtem az osztály többi tagját. Elől ugrándozott Katy mellette még két lány. Mögöttük Selly és Max próbált társalogni. A következő szabálytalan sort Lara és pár lány meg a menők közé tartozó fiúk alkotják. Azután következnek az egyéniségek és úgy mi ketten leghátul, Justinnal.
-Csá haver!-jött mellénk a mostanában sokat látott Josh.
-Hello!-néz rá Justin.
-Mizu?-vetődik tekintete rám. Rá néztem, de nem szóltam hozzá. Justin a telefonját nyomkodva követte a többieket.
-Hát jó. Veled, Justin?-Justin rá se hederít Josh-ra.-Justin!-üte vállba.
-Jah, mi?-eszmél fel telefonjából.
-Csak nem megint az a lány?-vigyorodik el Josh.
-Mi?! Áh, dehogy.-nevet fel Bieber.
-De akkor most mi van? Mármint vele?-kérdezi Josh Justintól.
-Mi lenne? Megsértődött! És, hogy min? Mert ott hagytam...a múltkor.-indul ki magából a mellettem sétálgató srác.
-Pedig olyan szép. Én egyből megkúrtam volna.
-Hagyjál már! Tudod, hogy nem jönnek be neki az olyan....olyan...-nevet.
-Olyan?-röhög Josh is.
-Gyertek! Justin, Josh! Hannah! Ott vagyunk!-kiabál a tanár. Gyorsan oda siettünk a beszélgetést abba hagyva.
-Mindenki válasszon egy házat magának és pihenje ki a fáradalmakat. Holnap reggel mindenki itt várakozzon pontban nyolc órakor. Viszlát!- Mindenki választott egy kis faházat. Kivétel engem és Justint.
-Melyik? Még maradt kettő.-nézek a két házra velünk szemben.
-Leszarom!-vonja meg vállait. Hát jó. Elindultam a balra lévőbe. Talán ez a szebb.
-Én nem akarom már. Mármint szedjük le....a bilincset.
-Feladod?- vigyorog.
-Nem, csak nem akarom hallgatni amit beszéltek.
-Tehát feladod. Tudtam! De én nem. Miattad sem.-ül le az egyik ágyra. Fújtattam egyet majd ledobtam magamat mellé. Néztem az érdekesen összeszerelt tetőt. Most ez volt a legszórakoztatóbb.



-Hannah! Ébresztő!-lökdös Justin.
-Elaludtam?-ülök fel.
-Igen. Az eberek este aludni szoktak.-rángat.
-És hogy kerültem a pizsimbe?-nézek magamra.
-Szivi, volt amikor két bombát hatástalanítottam öt másodperc alatt. Át tudlak úgy öltöztetni, hogy ne nézzek oda. De azt nem mondtam, hogy nem tettem. Cuki volt a rózsaszín csipkés bugyid!- kuncog.
-Barom. Seggfej. Undorító.-állok a két lábamra.
-Most haladj szépen és menjünk.-mutat az órájára.-Már nyolc óra múlt tíz perccel.
-Jajj!-öltözködöm fel. Amilyen sebességgel csak tudtam siettem Justint követve.
-Végre!-kiállt fel Lara.
-Mivel más lett volna a terv ezért ma szabad napotok van. Idegeskedjetek, sétáljatok és minden más.-beszél a tanár. Mindenki szanaszét fordul.
-Na jó. Nekem sem jó így. Én erre mennék, te pedig arra.-vesz elő zsebéből egy kulcsot. Justin.
-Nálad mindvégig volt egy kulcs? Vagyis ami nyitja?- nyílik hatalmasra  a szemem.
-Aham.-dugja a zárba a kulcsot és egy fordítással ki is nyílik.- Szabadság.-fordul el. Én is elindulok Selly-ék felé. Épp valami nagyon nagy hülyeségen veszekszenek Austin-nal.
-Mi csináltok?-ülök le melléjük.
-Uram atyám! Még ide mersz jönni hozzánk?-néz fel rám Sell.
-Ne csináld már, kérlek! Most ne!
-Oké. Amúgy csak beszélgetünk.
-Aha. Csak beszélgetünk. Én is azt mondanám. Amúgy Hannah, neked is feltűnt, hogy mostanában Sell is sok időt tölt a híresebbnél híresebb Max-szel?-nevet fel Austin.
-Amúgy tényleg. Hogy is van ez?
-Ne kezd el! vagyis te ne! Semmi sincs. Csak jó haverok vagyunk.-fonja össze kezeit.
-Aha, azért néz egyfolytában téged.
-Tényleg?- néz szét Selly.
-Dehogy...-röhögi el magát Austin. Aztán én.
-Na és mi van akkor ha tetszik? Nekem már nem tetszhet senki? Vagy mi?-durcáskodik.
-Van egy pókja! Istenem!-beszélek mintha egyértelmű lenne a dolog.
-Nekem ez jön be.- Ekkor megcsörren a telefonom.
-Elnézést!-állok fel és sétálok arrébb. -Halló?-szólok a telefonba.
-Szia Hannah! Én vagyok, Harry. Nincs kedved valamikor lemenni valahova?-szól kedves hangján.
-Figyelj, most az a baj, hogy nem jó. Egész héten uncsi osztály kiránduláson  vagyok és leszek.- szomorkodom.
-Hol?
-Hát miami és a városunk között egy erdőben, egy táborban. Ilyen fenyves.
-Azt tudom hol van. Apumnak van egy háza arra felé. Nincs kedved átjönni oda? És tudom hol van a tábor. Elmegyek este eléd és kiszöksz. Persze, ha be mered vállalni.- kacag.
-Ezt vegyem kihívásnak?
-Igen! Ez az!
-Akkor legyen! De biztos, hogy tudod hol van? Szerintem nem vagyunk rajta a térképen!- vihogok.
-De! Tudom. Majd hívlak. Kilenckor megyek. Puszi.-akarná letenni.
-Várj, Harry! Még ne tedd le. Olyan jó hallani a hangod.- csöndesedek el. A rossz napomban ő az egyetlen akinek jó hallani a hangját.
-Neked is. Hidd el.
-Hiányzol. Mármint veled olyan könnyű és jó.
-Veled is gyönyörűm!
-Na, most már nekem mennem kell, mert Selly nem bírja ki, de még előtte is hívj, jó?!
-Jó! Puszi!-hallom, mintha egy puszit küldene.
-Puszi Harry!-küldök én is neki majd vissza sétálok a baráti társaságomhoz.
-Ki volt az?- néz rám Au.
-Valaki.-ülök vissza melléjük.
-Harry?-mutogat Sell.
-Nem!
-De!
-Nem!
-De!
-Nem!
-De! De! De! De! De!- röhögcsél.
-Nekem legalább normális pasi jön be nem egy idióta!-vágok vissza neki.
-Ezt nem mondhattad komolyan! Nem!-ugrik rám tépkedve a hajam.-Ő akkor is cuki és kész!
-Selly! Selly! Kérlek!-próbálok ellenkezni. Ekkor a napot eltakarva lép elém valaki. Selly leugrik rólam és a helyére ül. Szemeimet rávezettem majd nagyon meglepődtem.
-Gyere!-nyújtja a kezét.