~Ö-ö-ö...~

-Nem! Azért nem értem rá, mert épp elraboltak!-magyaráz érdekesen Selly.

-Hogy lehetnek ennyire hülyék az emberek?-ül a földre Justin. 

-És te, hogy lehetsz ennyire furcsa?-a bilincs a kezemet húzta így én is követtem Bieber tettét. 

-Kérdésre kérdés.....ez érdekes!-ül le mellénk Sell is. 

-Miért nem indulunk el valamerre?-álok újra fel.

-Várj!-ránt vissza Justin.

-Mire?-kapom felé a fejem.
-Hogy elmenjenek! Szerinted csak sétáljunk ki? Csak úgy?
-Igen?!-indul el Sell. Én természetesen követem, de Justin erősebb így a bilinccsel együtt ráncigál vissza magához.
-Miért vagyunk összekötve?-akadok ki.-Gyere már! Ez így nem jó!-lépkedek előre. Furcsa módon követ.


-Kint is vagyunk!-ugrándozik Sell.
-És hol vagyunk?-nézek körül.
-Honnan a francba tudjam?!-vesz elő egy szál cigit Justin.
-Én tudom!-suttog Sell.
-És hol?
-A valamilyen dohány gyár mögött! Anyumnak a volt pasija itt dolgozott míg be nem zárták. Én meg voltam egyszer a fiával. Csak elköltöztek. És dobtam.....
-Nálad az "egyszer" az mit jelent?-nevet fel Justin.
-Vicces vagy...-fordul el Selly.
-És merre kell haza menni?
-Nekem arra! Nektek arra....-mutat két külön irányba.
-Én is haza megyek!-igazítottam meg a hajam.
-Így hogy?-emeli fel a kezünket Justin.
-Én hívok egy taxit!-indul el Selly.
-Mi meg gyalogolunk!-nézek az égre.


-Itt is vagyunk!-mutat a a házára Bieber.
-Haladhatnánk?-sürgetem.
-Nyugi már!-értünk be a házába.-Vedd úgy, hogy kivagy kötözve...egy asztalhoz.-rángat.
-A sötétében..-mélyedek el gondolataimban.
-Pontosan!
-Nem! Te nem!-döbbenek le.
-Hannah! Én mindent tudok.
-És-és....miért nem jöttél?-dőlök a falnak.
-Mert nem érdekelsz!-nevet fel.
-Dögölj meg!
-Egyhamar még nem fogok...-lép egy lépést közelebb.-Addig is jobb lesz külön. Ha nem akarod, hogy.....tudom..bajod essen!-Fejemet a falnak támasztva néztem őt. Majd elmosolyodtam.-Hidd el én kicsit sem félek....tőled!-bököm mellkason mutató ujjammal.
-Nem?-közeledik felém.
-Nem! De ha ennyire nem szeretnél a közelembe lenni akkor szedjük le ezt!-emelem fel a jobb kezem.
-Fogadjunk, hogy nem bírnád ki a jövőhetet összebilincselve!?
-Én kibírnám, de te már ellenkezőleg!-mosolygok.
-Honnan veszed?
-Több mint egy hétig nő nélkül...ez vicces.-nevetek.
-Akkor?-nyújtja a kezét.
-Legyen! Egész kirándulás!-nyújtom a kezem.
-Be kell pakolnom!-indul el felfelé. Én természetesen követtem. Reméltem, hogy senki sincs itt. Vagyis a házban. Unalmas volt folyton követni. Szerintem nem fogom kibírni vele az egész jövőhetet. Miután bepakolt elindultunk hozzánk.
-Megérkeztünk.-áll meg. Kimásztam utána, hisz nem szállhatunk ki két külön oldalon.  Remélem nincsen itthon senki. Elővettem a törpe alá bujtatott kulcsot majd kinyitottam az ajtót. Reménykedtem, hogy nincs a házban senki. Elindultunk a szobámba.  Szerencsére senki sem volt a lakásban.
-Hol aludjunk?-néz rám Bieber. Ekkor esett le az a fájdalmas, dolog, hogy így nem aludhatunk külön. Pár perc gondolkozás után rávágtam:
-Nálunk!
-Biztos?-vigyorog.
-Miért?
-És Alexa?
-Ő nem az anyám! Ő nem mondhatja meg, hogy ki alszik velem....-ülök le az ágyra.
-Mit csináljunk?
-Én fekszek. Te meg nem tudom...-dőlök hátra. A percek teltek. Minden olyan uncsi így. Semmi sem történik. Semmi.

Hétfő

-Igyekeznél?-sürget Justin.

-Te álltál fél órát a tükör előtt! És még így sem tökéletes a hajad!

-Mi?! Tessék?-néz rám.

-Semmi..

Siettünk a vonatállomásra. Már mindent megbántam. Mindent. Ry csak nézett minket. Mintha fognom kéne a kezét. Ez olyan zavaró érzés. Sell-t sehol sem láttam. Felszívódott. Pár lány épp engem figurázott ki. A tanár mögöttünk bámulta a földet. Mintha megállt volna a világ. Justin a telefonját nyomogatta. Én a hajamat igazgattam. 

-Csá!-vágódik mellénk a suli második leghelyesebbnek tartott fiúja. Josh. Életemben nem beszéltem még vele. Justin egyik haverja. 

-Csá!-pacsizik le vele Bieber.

-Csak nem?-néz rám lenézően. Erre Bieber elnevette magát és felemelte az összekötözött kezünket.

-Így már értem! Képzeld, a másik osztályból átjön hozzánk Nicol. Vagyis erre az évre.-mosolyog Josh.

-És ő jó csaj?-néz szét Bieber.

-Szép. 

-Bejön? 

-Nekem ott van Luna! Tudod, hogy...-erre elhallgatott és rám nézett. 

-Értem! Tehát most zavarok. Elmennék,d e sajnos nem lehet.-nézek rá. Erre a mondatom elfordul.
-Gyertek! Indulunk! Hagy számoljalak meg benneteket! Igyekezzetek!-szól a tanár.
-Otthon hagytam a napszemüvegemet!
-Én meg a kutyámat!
-Nálam itt van a pókom!
-Még nincs itt Max meg Selena!
-De már Max itt van!
Utálom az osztályom. Mindenkit megtudnák fojtani. Kivétel Ry-t és Sell-t.
-Szia Justin!-köszönt egy ártatlan női hang.-Ő barátnőd? Még nem láttam!
-Nem! Nem vagyok a barátnője!-dagadom.
-De! Ő az!-mintha megijedt volna valamitől.-Rég láttalak Jas!-Jasmine?
-Az iskola már nem nekem való. De csak egy fiú miatt! De most megyek! Puszi!-majd elviharzott.
-Jasmine? De nem ő az a lány aki? Aki meghalt?
-Üdv a hazugságok világában!
-Te nem jól csinálod!-mondtam majd mi is elindultunk. Felszálltunk a vonatra és pontosan a hatodik fülkében volt a helyünk. Bedugtam a fülembe a fülhallgatót és néztem ki az ablakon. Olyan aranyosak egyes madarak. Nem mindegyik, de sok fajta. Főleg a galambok. Kicsi koromban féltem tőlük, mert az egyik nekem szállt. De most már semmi bajom velük. Körmeimmel dobolni kezdtem a zene ritmusát.
-Még két óra!-nyit be a tanár. Aztán ki is megy. Az erdőben félelmetes vonattal menni. Kitudja ki figyel. Pár bandita megállítja a vonatot és elrabol. Vagy ilyesmi. Lehet, hogy csak én fantáziálom túl ezeket, de bármi lehetséges. Kiskoromban olyan dolgokról képzelődtem, hogy mozognak a fák és beszélnek hozzánk. Mindentől féltem. A víztől, a fáktól, a madaraktól, a szuritól és attól, hogy milyen a fog szabályzó. Bár sosem volt még nekem. Még a sötét volt nagyon ijesztő, de az csak az miatt, hogy az ágyam alatt mindig egy szörny aludt.
-Már csak egy óra!-szól be egy óra múlva megint Miss.Doxy. Körbe néztem és rajtam és Justinon kívül senki más nem ül bent. Ezt egy kicsit furcsállottam.
-Miért nincsenek itt?-nézek Bieber-re.
-Max átment a fiúkhoz, Katy pedig megtámadta Miss.Doxy-t a hülyeségeivel. Valami török sorozattal kapcsolatosan...azt hiszem!-von vállat.
-Értem!-fordulok vissza az ablak felé. Lábamat az előttem lévő párnázott ülő helyre tettem. Kényelmes volt. Fejemet a vonat falának döntöttem és hallgattam a fülembe ordító dallamokat. Épp kedvenc előadómtól ment a zene mikor hangos sípolást hallottam.
-Mindenki nyugodjon meg!-kiabált a hangos bemondó.
-Mi történt?-nézek a megszeppenve bejövő Katy-re.
-Ö-ö-ö...egy-egy ember feküdt a sínen! És a vészfék és fúj! És vérzett és áhh!-borzong.
-Ebből nem sokat értettem...!-fejemet vissza döntöttem a helyére és figyeltem a mellettünk folyó folyót. Utálom a vizet. Utálom! Utálom!