~Itt mindenki meghülyült!~

Péntek

-Utálom az iskolát! Főleg a matekot!-ül vissza felelés után a helyére Selly.

-De hisz kitűnő vagy belőle!-nézek rá.

-Attól még utálhatom!

-Jól van! 

Órák után hamar haza indultam. Igazából nagyon vártam Ry-al az estét. Persze csak akkor élvezhetném igazán, hogyha biztos lennék abban, hogy Bieber nem fog belekavarni. De mivel igazából vele is kéne találkoznom vagyis egy égész, szörnyen hosszú éjszakát el kéne vele töltenem, ami lehetetlen, ezért nem. Tehát mindenféle képen bele fog avatkozni az én csodálatosnak induló estémben. Persze tőle nem is várok mást. A legfurcsább dolog az volt, hogy csak apa várt engem otthon.
-Szia Hannah! Előre szólók, hogy este Alexa meg én és Jenna elmegyünk és csak szombaton délután ha itthon leszünk!-üdvözöl váratlanul.
-Hova mentek?-veszem le a cipőm.
-Mamához!-kapja kezébe a két hatalmas bőröndöt.-Meg orvoshoz!-mosolyog.
-Orvoshoz?-lepődök meg.
-Igen! Alexa!-nevet.
-Amúgy én meg egyik haveromhoz megyek. Nem leszek elérhető.....-sóhajtok.
-Rendben! Na én mentem is! Kellemes hétvégét!-Mi?! Nem is kérdezte meg, hogy kihez vagy, hogy hova. Mostanában nincs is itthon. Megnéztem míg kimegy a kapun majd elindultam felfelé. Előkaptam már új telefonom és bepötyögtem Selly telefonszámát.
-Igen?-szól bele idegesen.
-Nincs kedved átjönni? Most pakolok be!
-Öt perc és ott vagyok!-teszi le a telefont. Hát ez gyors volt. Gyorsan ledobtam magamról a táskát majd leültem az ágyra. Már tíz perce itt ülök. Haladhatna már. Ekkor megcsörren a telefonom. Csak egy üzenet.

'Bocsi most nem jó :'( '

Hát jó. Akkor nézzük. Kinyitottam a gardrób ajtaját majd turkálni kezdtem a ruhák között. Mondhatni egy hétre megyünk. Vagyis egy suli hétre ami öt nap. Akkor szükségem lesz öt nadrágra. Ha mindennap másikat akarok felvenni. Legyen kettő farmer és három másik fajta. Meg a pizsim. Kellenek még pólók. Ahj. Selly-vel ez olyan könnyen megy. Meg kell fehérnemű. Meg minden más. És még valami normális ruhát is fel kéne vennem. Meg hajat kell mosnom. Gyorsan beszaladtam a zuhany alá és hajat mostam. Felkaptam magamra valami ruhát. Igazából nem szokásom olyan igazi ruhát vagyis koktélruhát vagy ilyesmiket felvenni, de most megkíséreltem. Egy fekete, háromnegyedes ujjú, úgy térd felé erő ruhát húztam fel magamra. Hozzá pedig csak egy fekete magassarkút. Épp miközben nyitom ki az ajtót csörren meg a telefonom. De egyből el is hallgat.
-Gyalog vagy kocsival?-hallom kedves barátom, Ryan hangját.
-Gyalog!-nevetek.
-És hova?
-Éhes vagyok! Menjünk mekizni!
-Nem mondod komolyan?
-Te kérdezted!-játszadozok a hajammal.
-Hát jó. -Azzal elindultunk. Mivel közel van a meki nem kellett sokat menni. Miután kajáltunk még sétálgattunk az utcákon. Nem volt valami hideg, de meleg se. Ryan olyan kedves és megérti. Ami eddig a legfurcsább volt az az, hogy még nem találkoztam Justinnal. Lehet, hogy elfelejtette.
-Min gondolkozol?-állít meg Ry.
-Semmin! Vagyis....semmin...-vakarom meg a tarkóm.
-Itthon vagy!-kacag.
-Jó volt veled!-lépek be a kapun.
-Veled is, mint mindig!
-Jó éjt! Haza találsz vagy...?
-Mamámhoz megyek! Jövőhéten talizunk! Szia!-fordul meg.
-Hello...-fordulok én is be. Nem vagyok valami fáradt. És hát egy kabátkával még jót is lehetne sétálni. Csak nem nekem. Utálok sétálni. Furcsa módon a bejárati ajtó nyitva volt. Nem, nem csak nem volt bezárva kulccsal, hanem egyenesen a világosság a kövekkel kirakott utat világította meg.  Nyitva hagytam volna? Nem az nem lehet! Apáék haza jöttek? Nem tudom. Az lesz a legjobb ha megnézem. Lassan tolom befelé az ajtót. Próbáltam csak a padlót nézni, de mikor két pár fekete cipőt pillantottam meg fejemet felfelé indítottam meg. Két kigyúrt állat állt előttem. Két két fegyverrel mind a kettő. Pár percig bámultam őket majd azon kaptam magamat, hogy a kezük között kapálózok.
-El kell tüntetnünk!
-Mi lesz ha a főnök megtudja? Vagy inkább az apja?
-Te hülye! Az apja már nem él! Inkább vigyázz rá!
-De mi lesz, ha mégis rájön?
-Figyelj! Mi nem hazudunk neki csak épp az ellenségnek is dolgozunk! És ugye tudod, hogy a H hamarosan eljön?
-Sajnos! Én nem akarom ezt!
-Nyugodj meg és tedd be a kocsiba!

Hogy lehetnek ennyire hülyék az emberek? Vagy inkább, hogy lehet ennyire hülye az emberiség?! Egyszerűen betettek a csomagtartóba majd beültek a kocsiba. Próbáltam valahogy segíteni magamon, de ha egy feszítő vas az oldaladba áll. Egyszóval nem a legjobb. Persze mivel nő vagyok női aggyal arra csak később jöttem rá, hogy egy feszítő vas. Persze ilyenkor legtöbben arra gondolnak, hogy 'Mit értesz ezalatt?'. De aki okos az arra gondol, hogy 'ha egy csomagtartóban vagyok és egy feszítő vasat találok azzal felfeszíthetem a csomagtartót'. Persze, ha az ilyen egyszerű lenne. Nagy nehezen kikotortam magam alól a vasat majd a sötétben próbáltam megtalálni a helyes utat. Hát nem megy valami könnyen. Sötét is van és fekszek. Mármint meg se tudok mozdulni. Ez nem fog menni. A magassarkú kezdi nyomni a lábam.
-Nah gyere!-nyújtja a kezét az egyik férfi miután kinyitotta a csomagtartót. Megmakacsolva magamat néztem rá.
-Míg szépen kérem!-vigyorog. Fejemet elfordítva vártam a csodát. -Hát rendben! John! Gyere!-kiabál hátra felé.
-Igen?!-szalad ide egy sokkal kigyúrtabb, magasabb ember.
-Szedd ki!-biccent felém. Pár másodpercig csak néz rám.
-Gyere!-fogja meg gyengéden a kezemet.
-Vidd a többiekhez!-mondja a másik majd elmegy.
-Nagyon sajnálom, de ez a dolgom!-egy szomorú mosoly után elindul előttem.-Én nem akartam, de tartozom nekik! Hidd el! Ha elengednélek, nem csak te, de a többiek sőt még én és az egész családom is meghalna! Van egy kislányom. Nemrég született...Milyen apa leszek így. A feleségem nagyon beteg és folyton mellette szeretnék lenni, de nem lehet. Négy éve szeretne kisbabát.. És most, hogy jött én nem vagyok ott vele. Az életemet sajnos én tettem tönkre!-ezeken a szavakon kicsit megesett a szívem. Valami nagyot indított el bennem. Egy sötét folyosón vezetett végig majd az egyik kezemre egy bilincset tett, de csak az egyikre. Bevezetett egy még sötétebb  szobába majd mintha egy másik karra tette volna a bilincs másik részét. Halkan lenyomott a földig majd valaminek neki lökött.
-Jobb lesz ha csöndben maradtok.
-Hannah?-suttog előttem valaki. Az ütő megállt bennem. Valaki van előttem aki vagy kinyír vagy megölel? -Hannah! Selly vagyok!-puszilgat legjobb barátnőm. Az eddig benntartott levegőt kifújtam.
-Te, hogy kerülsz ide?
-Nem vagyok egyedül!-beszél sejtelmesen. Először nem értettem majd a le bilincselt kezem megmozdult.
-Hello!-egy ismerős hang csendült el fülem mellett.
-Te mit keresel itt?-fordultam hátra.
-Nyugi már! Csak együtt lógtunk rossz helyen!-nyugtatna Selly.
-Ti? Együtt?-hitetlenkedem.
-Te nem akartál eljönni.....-von vállat a mögöttem teljesen nyugodtan ülő fiú.
-Most nem te beszélsz!-szólok rá mérgesen.
-Azt nem te mondod meg, hogy én mikor beszélhetek!-dől nekem.
-Ne veszekedjetek már! Hannah tudod, hogy nem ér annyit. Te meg hagyd már békén!-vezényel Selly.
-Egyébként te, hogy kerültél ide?-fordul felém Bieber.
-Épp haza fele mentem és bent voltak a házban.....vagy már nem emlékszem. Minden olyan gyors volt. Olyan hirtelen.-beszédem közben a földet fürkésztem.
-Össze vagyunk bilincselve!-csodálkozik Justin.
-Mintha erre nem jöttél volna rá eddig!-idegeskedek.
-Mit csináljunk?-néz ránk Selly.
-Ne tőlem kérdezd!-szólal meg Bieber.
-Szerintem nem rád gondolt!-bököm vállon.
-Miért? Miss.Okoska jobban tudja?-néz rám.
-Szerintem igen!-állok fel.
-Szerintem nem!-áll ő is fel.
-Megnézzük?-lépek hozzá egy lépést közelebb.
-Ezt nagyon elhitted Hannah cica....-lép ő is közelebb.
-Most vagy megcsókoljátok egymást vagy...-és ekkor a kezem lendült Justin arca felé.
-Ne hívj így!
-Úgy hívlak ahogy csak akarlak!
-Figyi, hagyjátok ezt abba! Én még innen ki szeretnék menni!-lép közénk Selly.
-Szerintem nyitva van az ajtó!-kerül ki Justin.
-Szerintem nincs!-rántom vissza.
-Egy próbát megér!-nyomja le a kilincset Selly. És hát csodák csodájára nyitva volt. Igen, de ez csak azért volt, hogy ne nekem legyen igazam. Ez már így nagyon nem jó. Justin jóízűen felnevetett majd kisétált, engem magával húzva. Ez így olyan mintha egyfolytában fognánk a kezünket. Ettől kiráz a hideg.
-Haladnál?-ráncigál Bieber.
-Tényleg Hannah, siess!
-Ha már nyitva hagyták az ajtót, szerintem nem is fognak minket keresni!-veszem gyorsabbra. És tényleg nem is kerestek. Már hűlt nyomuk. Szerintem mind ez hiába volt. Ez az egész. Én csak követtem a két hülyét. Ami elég furcsa volt. Hamarosan egy tető szerűségre jutottunk ki.
-Hol vagyunk?-néz szét Sell.
-Nem tudom, de itt a telefonom!-veszi elő a fehér telefonját Bieber.
-És ezt eddig nem tudtad?-akadok ki.
-De! Vagyis elfelejtettem!-villantja meg fehér fogsorát majd elfordul.

-Itt mindenki meghülyült!-fogom a szabad kezemmel a fejemet.-Amúgy Selly, te azért nem értél rá, mert Bieber-rel voltál?