~Jah, értem....~

Tudom, hogy rövid lett meg minden! És azt is tudom, hogy késtem! (szerencsére nem heteket, de azért bocsi!) De 30 feliratkozó (*.*) az én kis szerény blogomra! Köszönöm szépen! Imádok mindenkit! Azért jó olvasást! És ha tetszik, ne feledd: jelezd nekem! ;)



A többi órát végig ülni szenvedés volt. Folyton azon gondolkoztam mit akarhat Justin, mert biztos vagyok benne, hogy nem lesz valami jó. A matek óra unalmasabb volt, mint máskor.
-Sell!-böktem oldalba a mellettem alvó lányt.
-Épp álmodtam!-sziszeg.
-Nem jössz el velem vécére?-mutatok az ajtóra. Pár perc gondolkozás után felnyújtotta a kezét.
-Igen Selena?-néz ránk a tanár kedvesen.
-Kimehetnénk vécére Hannah babával?
-Menjetek!-mosolyog még mindig a tanár. Lassan felálltam majd követtem Sell-t. A nyikorgó ajtó becsapódása után elkaptam a kezét.
-Gyere velem!-húztam a kijárati ajtó felé.
-Hova megyünk?-lepődik meg mikor átvonszolom a küszöbön.
-Segítesz nekem!-suttogom fülébe. Megkerülve az iskolát nagy nehezen megtaláltam az akna szerűséget. Selly a körmeit nézegette míg én nagy nehezen felemeltem a vas fedőt.
-Köszönöm!-nézek fel rá.
-Szívesen!-kacag fel. Egy rozsdás létra vezetett le. Selly undorodva követett. Korom sötét volt lent. Éppen, hogy pár lyukon bejött a nap fénye. Halkan lépkedtem. Tényleg nem lehet eltévedni. Hamarosan meg is találtam azt a részt ahova beejtettem. Tapogatni kezdtem a kissé nedves talajt. Nagyon féltem, hogy miket fogok még itt találni.
-Mit keresel?-hajol le Selly.
-Egy memória kártyát! Inkább segíts!
-Nem ezt keresed?-mutatja a tenyerét.
-Ezt mióta tartod magadnál?-nem hiszem el.
-Ott a kanyarba találtam!-vonja meg a vállát.
-Óránk van cicám!-lököm meg.
-De matek!-szólal meg unottan. Nem beszélgettünk tovább csak vissza szaladtunk az osztály terembe. Az óra maradék perceit szinte én is alvással töltöttem. Sosem szoktam aludni egy órán, de most nem bírtam nyitott szemekkel. Szunyókálásomat a csengő ricsaja zavarta meg. Nyomott fejjel sétáltam ki a szekrényemig.
-Hannah! De jó, hogy itt vagy!-fogja meg a vállam Ryan.
-Helló!-dőlök neki a szekrényemnek.
-Nincs kedved valahova elmenni? - vakarja meg tarkóját. Szememet körbe vezettem a folyosón majd vissza Ry-ra.
-Nagyon szívesen!-bólintok.-Mikor?
-Este érted megyek!-nevet.
-Az a baj, hogy este Jennára kell vigyáznom. Sajna. Nem lenne jobb most valamikor? Vagy nem érsz rá?-dehogy kell Jennára vigyáznom, csak épp már terveztem magamnak programot.
-Akár most is!-dől ő is neki a szekrényeknek.-Mit figyelsz annyira?
-Selly-t várom, hogy jöjjön. Akarok még neki valamit mondani!-improvizáltam.
-Már nem azért, de öt perccel ezelőtt sétált ki a kapun, előtted!
-Fáradt vagyok!-nézek rá.
-Tudod mit..tegyük át péntekre.-ajánlja...
-Az számomra pont jó!-csapom össze kezeimet.
-Akkor pénteken!-kacsint majd tovább áll. Én is sietősre fogtam a dolgokat. Kiérve a suliból mintha Isten verne. A szél csak úgy tombolt és már csepergett az eső. Fejemre csaptam a kapucnim, kézfejemet behúztam a kabátom ujjába.
-Bocsi!-jön nekem egy ismerős idegen.
-Hova sietsz?-nézek a riadt arcú Selly-re.
-Figyelj, ez most mindegy! Szeretnél valamit?-sürget.
-Ezt magadnál tudnád tartani?-adom át neki a memória kártyát.
-Igen! Szia!-kezében már a memória kártyával tovább szalad. Ez nagyon furcsa volt. Sosem láttam még ilyen feszültnek. Úgy utána mennék. Csak tudnám hova ment. Egy boríték volt nála, azt hiszem. Pár percig álltam ott és gondolkoztam. Majd megfordultam és mintha mi sem történt volna tovább sétáltam. Bár belülről nagyon is zavart. Elmélkedésemből egy kisebb kő zavart meg. De ez nem a szokásos földön helyet foglalt kő volt. Valaki megdobott egy kővel. A sajgó ponthoz nyúltam majd hátra fordultam, de senki. Fél óra gyaloglás után, lassan haza érkeztem.
-Mi volt ma a suliba?-nyit boldogan ajtót Alexa.
-Fáradt vagyok!-dőlök be az ajtón. Ledobva a kabátom és a cipőm megtámadtam a konyhát.
-És éhes talán nem vagy?-ül le velem szembe.
-Nem, az nem!
-Nem kéne neked már egy új telefon?-nézegeti telefonomat.
-Nem vagyis de...fáj a fejem!-sóhajtok.-Megyek tanulni.
Gyorsan felszaladtam a lépcsőn. A táskámat szokás szerint az ágyra dobtam. Magamat meg utána. Néztem a fehér plafont. Lehunytam szemhéjamat majd mély álomba merültem. Álmomban egy fél párbeszédet hallottam.
'-Nem hiszem el, hogy képes voltál! Azt hittem megbízhatok benned!-egy mély mégis női hang kiabálása.
-Én sem hiszem el.....hogy-hogy ezt te tetted!-aztán egy fiú hang szólalt fel.
-Érte tettem!  Nem érted! Inkább ne itt veszekedjünk!-halkul el a női hang.'
-Kipp-kopp!-nyitnak be az ajtón. Álmomból, szemeimet dörzsölve ülök fel az ágyon.-Aludtál?-ül le mellém az ismerős lány. És egy fiú?
-Ti mit kerestek itt?-vakarom meg a fejem.
-Érted jöttünk!-nevetnek.
-Várj! De Max mit keres itt?-nézek a nézelődő fiúra.
-Jött velem!-vonja meg a vállát Selly.
-És miért van rajtad napszemüveg?-mutatok a barna szemüvegre amit a újonnan vörös hajú lány visel.
-Süt a nap!-rögtönöz.
-Eléggé fáradt vagyok, de azért én is tudom, hogy esett az eső és fúj a szél!-próbálom levenni a szemüvegét.
-Hannah! Inkább menjünk el valahova!-ellenkezik. Egy furcsa és egyben gyanakvó pillantás után beleegyeztem. Felvettem valami nem annyira gyűrött ruhát, mint ami eddig volt rajtam.
-Hova megyünk mégis?-nézek rájuk miután kijöttem a fürdőből.
-Moziba!-tapsikol Sell.
-De ott olyan sötét van!-borzong Max. Erre a válaszra én is mosolyogtam. Max fél a sötétben?!
-Majd közénk ülsz!-nevetek.
-Oké!-kacsint rám.
-De nem nézünk olyan filmet, mint a múltkor!
-Inkább siessünk!-nevet Selly.


-Mi a film címe?-kérdeztem már bent ülve a teremben.
-Titok!-vigyorog.
-Az a címe?-kerekedik el Max szeme.
-Ez már fáj! Nagyon fáj!-szinte sír a szenvedéstől Selly. A film nem a legjobb választás volt, de elment. Unalommal keverve végig lehetett nézni.
-Elmegyünk sütizni?-néz rám Max a cukrászda előtt.
-Hátha Harry itt van!-indulok el egy asztal felé. A másik kettő ember fajta is követett.
-Mit hozhatok?-közeledik felém a göndör fiú, rám sem nézve.
-Talán egy...hmmm. Egy Harry-t kérnék!-nevetem el magam.
-Hannah! Helló!-gödröcske riadó.
-Mizu?
-Nincs kedved péntek este elmenni valahova?-lép egy lépést közelebb.
-Nem érek rá, bocsi! Megígértem Ryan-nek, hogy csinálunk valamit!-szomorkodom.
-Jah, értem. Mit hozhatok?-teszi fel újra a kérdést.
-Valami finomat!-miért mindenki pénteken akar valahova menni?! Jah, mert mindenki akkor ér rá.
-Rendben!-fordul el.
-Segíthetek majd bepakolni a jövőhétre?-pillant rám Sell.
-Segíthetsz!

A süti nem volt olyan finom, mint mikor Harry nézett. Mármint evés közben. Most nem is állt ott. Miután megettük mindannyian a sütit haza mentünk. Mármint csak én. Ők nem tudom hova lettek. Amilyen gyorsan csak tudtam haza siettem.
-Jöttem!-kiabálok.
-Csöndesebben már!-nevet Alexa.-Jenna alszik! És én is megyek!-indul el felfelé a lépcsőn. Én is követem tetteit. Lefürödtem majd mentem aludni.  Miért lehetett Selly-n a szemüveg? Nem is ment a ruhájához. És ahogy őt ismerem nem venne fel ilyen össze állításban semmit. Nagyon szétszórt volt. De nem akartam erőltetni. Ha van valami majd ő elmondja. Olyan más volt. És Max? Max és Selly? Egy légkörben? Ez is egy lehetetlen dolog.....