~Péntek este...~

-Mit csinálsz Hannah-val?-lép közelebb Justin miközben elkapja a karját Benny-nek.
-Mi közöd van neked hozzá?-a két fiút veszekedni nem volt valami jó látvány, de legalább nem velem foglalkoznak. Amíg nem figyelnek ki bújhatnák közöttük. Ez jó ötlet volt. Halk lépésekkel, de gyorsan arrébb sétáltam. Remélem egyik se jön utánam. Kicsit ijesztő egyedül sétálni eldugott sikátorokban. Főleg ha előtted fetreng egy ember.
-Úristen! Jól van?-hajolok le a vérző férfihoz. Először nem tudtam, hogy meneküljek vagy segítsek rajta.
-Én igen, de te, kislány nem sokáig!-ujjait a mögöttem bezáruló sötétre irányította. Fejemet felemeltem majd az ijedtségtől, hosszasan megfordultam.
-Nem fog fájni!-neveti el magát a fekete férfi majd az orrom elé tesz egy furcsa szagú fehér kendőt. Táskám a kezemből a földre csúszott. Csak bámultam magam elé. Bár minden elhomályosodott. Hátulról egy erős kéz egy bilincset rak a kezemre. Fejemre egy zsákot húznak. Lassan lehunytam szemeimet. Nem éreztem semmit. Mintha meghaltam volna vagy legalábbis elég erős szert szívtam.

-Ébredezel drágám?-egy rekedtes hang suhant el fülem mellett. Könnyező szemeimet lassan felnyitottam. Kezeimmel az apró könnycseppeket akartam letörölni arcomról. Próbáltam húzni a karomat, de sehogy sem sikerült. Egy kör alakú, fából készült asztal szerűségre vagyok kifeszítve. De sajnos nem csak a kezem. Végignézve testemen elkapott a sírógörcs. Nem bírtam vissza fogni magamat, mint mindig. Ki akartam tépni a kezemet. Az előttem álló férfire nézve nagyon megijedtem.
-Ne ficánkolj szívem! Úgy is mindegy!-kacsint majd közeledni kezd. A sírás miatt már az sem érdekelt milyen hideg van. Azt akartam, hogy hallja valaki, de a szoba másik sarkába sem látok a sötét miatt. Az ismeretlen ember közeledni kezd.
-Nem fog fájni! Nyugi!-simogatja végig testemet majd kezét melleimre vezeti. Teljes testével rám mászik majd szabad kezével megfogja a nyakamat. Fejemet az ő feje felé fordítja akaratom ellenére is. Száját az enyémre tapasztja. Próbáltam minél jobban össze szorítani ajkaimat, de nem ment.
-Nyugodj már meg! Tudod, hogy így nem fog menni vagyis fájni fog!-nevet fel hangosan. Férfiasságát, amit ha megjegyezhetek eléggé kicsi volt, egy erőteljes mozdulattal belém nyomja. Próbáltam befogni a számat, de egy fájdalmas sikolyt el kellett engednem. Minden egyes lökése, minden egyes nyögése a halálba vezető utamat rövidítette meg. Szemhéjaimat újra lehunytam és csak ficánkoltam. Ami igaz nekem volt rossz, de akkor már minden rossz volt. Nagyon fájt mindenem. Minden egyes porcikám beleremegett. A fa asztalból ahol feküdtem apró szálkák mélyedtek lábamba. Éreztem, hogy már nem sok van, hogy abba hagyja.
-Nem vagy te olyan rossz nő. Mondták már?-száll le rólam. Fejemet az ellenkező irányba fordítottam és csak engedtem a könnycseppeket. Próbáltam lábamat felhúzni, de hiába az erőfeszítés.
-Az első órákban nem lesz rossz, de majd ha már napok múlva itt fogsz szenvedni......az már rossz lesz. Mivel nem tudsz mit enni majd, se inni. És jönnek a patkányok majd darabokra tépnek. Aztán ellepnek a dög legyek és bomlásnak indulsz! De a hajad az tetszik! Azért majd vissza jövök...Még élvezd ki! Jah és még nincs minden kész....tudod kell valami vérszag ami felkelti a patkányok figyelmét!-miután belebújt ruhájába az ismeretlen egy pengével a kezében karomat megközelítette.
-Ha...lál...-röhögve véste karomba a "dead" szót.
-Mi-Mi-Mi-miért?-dadogok.
-Mert.....ilyen az élet!-keze könnyes arcomon hatalmasat csattan. Próbáltam utána kiabálni, de nem volt erőm. Kezemet ráncigáltam minden irányba hátha sikerül kiszabadítanom magam. Az erőm kezdett fognyi. Körbe néztem, de minden olyannyira homályos volt a könnyek által, hogy a lábamat sem láttam. Kezemet ökölbe szorítottam majd úgy próbáltam,d e mi értelme. Kezemen a bilincs véres nyomot hagy. Kínlódásom végetvetéskor a csend leült a porral együtt amit felkavartam. Egy utolsó nagy erőt vettem majd csak a jobb kezemet húztam magam felé. Semmi. A kibaszott nagy semmi. Csak feküdtem és feküdtem és legszívesebben fejbe basztam volna magam valami jó nagy és éles tárggyal ami ketté vágja a fejemet. Hirtelen egy apró kis reccsenés hangot hallottam a jobb oldalam felől. Fejemet arra fordítottam majd szét néztem. Az egyik szög felpattant. Hannah! Az egyik kezem szabad! Amilyen gyorsan tudtam felemeltem. Sajnos a nehéz vas lánc megmaradt rajta, hisz csak az asztal nem rögzítette tovább. Erőt vettem magamon majd fel akartam ülni, elfeledve a bal kezemet ami igencsak nagyon fáj. A lánc vissza húzott arra az átkozott fára. Fejemet egészen jól bevertem, de nem érdekelt. Szabad kezemmel a bal oldali kezemet próbáltam kiszabadítani fájdalmas módon. Körmeimmel a szöget próbáltam felszedni. Ujjbegyeimből egy egy vércsepp borult ki majd egyre több és több. Hosszú hajam egyenesen belegabalyodott a láncba. Fogaimat össze szorítottam és sikerült kihúznom a másikat is. A lábamnál már könnyebben ment. Egyik lábamat a hideg földnek eresztettem majd a másikat is. Olyan nehéz volt lábra állni. A sírás megint rám jött. Mintha vasból lenne a lábam is. Minden lépést megtenni olyan volt mintha levágnám a lábaimat.  A sötét már megszokta a szemem, de még mindig fáztam. Megpillantottam egy ajtó szerűséget aminek a kilincsére egy bugyi, nadrág és egy pulcsi volt akasztva. Az az én fehérneműm, nadrágom és az én pulcsim. Ez furcsán hangzik. Gyorsan lekaptam a textil darabokat a kilincsről majd magamra húztam. Kinyissam az ajtót? Mi van ha van mögötte valaki? Vagy inkább valami? Nem! Nem vagyok annyira hülye, hogy még egyszer eljátsszam ezt az egészet! Tapogatni kezdetem a hideg falat ami már bomlásnak indult. Sehol egy ajtó, sehol egy ablak. Fázom és éhes vagyok. Minden porcikám rezeg és fáj. Hihetetlen egy életem van. Mintha egy szekrényt találtam volna. Egy szekrény!  A por alatt nem tudom mi rejtőzhet még, de most nem múlok azon semmi se ha egy kicsit kíváncsiskodok. Ujjaimat minden polcon végig húzom. Várjunk csak. Mintha egy aprócska memória kártyát találtam volna. Vagy egy nagyon mini kis kártya szerűséget. Gyorsan zsebre csúsztattam majd tovább kerestem egy kijárat félét. Azonban orromat cigi szag ütötte meg. Mélyet szívtam belőle. Gyorsan megfordultam amit nem kellett volna. Egy óriási fehér tigrissel szemeztem. Fekete orrát valami csikizhette, mert akkorát hapcizott, hogy az összes por felszállt. Rózsaszín nyakörvén nevetnem kellett. De most az csak megnehezítené a dolgokat. Ledermedtem. Hátrálni próbáltam, de nem ment. Már teljesen a falnak simultam. A lélegzetemet is vissza akartam tartani. A sötétből ahogy közeledett hozzám a tigris egy ugyan olyan rózsaszín póráz csatlakozott a nyakörvhöz. De azt a pórázt valaki tartja. Az állat végig szagolja testemet.
-Mit keresel itt? Vagyis mit keres egy ilyen kislány egy ilyen helyen?-az állathoz egy gazda is tartozott. Fiatalsága és helyessége elbűvölt. -Jajj! Bocsi nem akartam, hogy Picur megegyen. Vagyis vega tigris. Nem eszik húst!-húzza hátrább, akkor Picurt.(?)-De hülye vagyok...vagyis Kian-nek hívnak nem hülyének! Téged?-nyújtja a kezét. Pár perc gondolkozás után elfogadtam segítségét.
-Ha-ha-hannah!-hebegek.
-Szia H-ha-hannah! Hogy kerültél ide?-nevet. Csak néztem magam elé. Bámultam a földet. Könnyektől nedves arcomat törölgettem.
-Haza vigyelek? Kocsival vagyok? Vagyis hol laksz?-mosolyog.
-Ne-nem tudom...
-Tehát nem tudod hol vagy? Gyere majd kint szétnézel hátha ismerős a telep. Oké?-indul el egy irányba.-És nyugi nem vagyok pedofil meg semmi csak van egy tigrisem és ide szoktam bezárni, mert otthon nem hagyhatom!
Én is szép lassan elindultam utána. Kinyitotta azt az ajtót amit én nem mertem és kiment rajta. Egy hosszú folyosó után pár lépcső elkövetkezésével kint is voltunk a friss levegőn. Épp hajnalodott. Felettébb ismerős volt a hely. Egy út. Egyik oldalán a nagy semmi másik oldalán az ajtó.
-Na?-kérdésére csak bólintottam. -Tudod mit...írd le a lakcímed és elviszlek!-nyújt át egy papír cetlit és egy tollat. gyorsan felvázoltam a betűket majd vissza adtam.
-Nem is olyan messze laksz tőlem!
Kedvessége felülmúlta félelmemet és követtem a kocsijáig. Végig csak az utat tudtam nézni. Nagyon sok mindenem járt a fejem.
-Ott is vagyunk!-nevet majd kiszáll. Igen, tényleg otthon voltam.Kinyitotta az ajtót majd én kiszálltam belőle.-Szia! További szép reggelt és napot!-ül vissza az autóba. Egy mosoly és egy kéz legyintéssel el is intéztem. A törpe alá nyúltam majd elővettem a bejárati kulcsot. Halkan benyitottam és felszaladtam. Remélem senki sem ébredt fel. Átsiettem a fürdőbe majd ledobtam a ruháimat. A pulcsimat a szennyes tartóba tűrtem. Szerencsémre az apró talált kártya kihullott a zsebéből így eszembe jutott, hogy még az is van. Beálltam a zuhany alá majd a legforróbb hőmérsékletre állítottam a vizet. Ahogy a víz belepte a kezemet halkan felszisszentem. Nagyon fáj a karom. Iszonyatosan. Nem tudom valaki, hogy képes ilyeneket csinálni. Ez tutira elfog fertőződni. Mindenemet jól átmostam. Még a hajamat is. Egy fehér törölközőt csavartam testem köré majd kinyitottam a tükör melletti szekrényt. Keresgettem benne ilyen fertőtlenítőt vagy alkoholt, de egyenlőre semmi.  Végül a szekrény legalján egy elsősegély dobozt találtam. A benne lévő kevés dologgal simán beértem. Hajamat megszárítottam majd befontam. Visszaszaladtam a szobámba majd valami hordható ruhát vettem elő. Gyorsan bepakoltam a táskámba. Laptopomat felnyitottam és elővettem az egyik pendrive-om. A memória kártyát bele helyeztem majd bedugtam, hogy csatlakozzon a géphez. Nagy meglepetésemre a háttérképen megjelenő ikonok helyett simán fekete volt a képernyőm. Majd egyre több és több piros betű jelent meg.

Aztán megint minden sötét lett. Mintha valami vírus lenne. Bár én nem nagyon értek az ilyenekhez. Gyorsan kihúztam a pendrive-ot és bele tettem a táskámba.
-Te már ébren?-nyit be Alexa kopogás nélkül.-Mikor jöttél haza?-dörzsöli a szemét.
-Te már aludtál!-mosolygok.
-Tényleg te ma suliba mész!-nyúl homlokához.-Akkor siess, mert mindjárt itt a busz!-mintha másnapos lenne.
-Sietek!-hadarok majd már fel is ugrok. Egy muffint elvéve az asztalról kirohantam az ajtón. Majd vissza mert a telefonomat bent hagytam. Meg a cipőmet is. Azért mezítláb csak nem mehetek suliba. A buszt sajnos nem értem el. A francba! Most sétálhatok...
-Hannah!-kapja el valaki fájó kezemet mire én egy fájós sikolyt ejtek.
-Bocsi!-mosolyog Harry elém állva.-Elkísérhetlek?-de cuki gödröcskék.
-Köszi!-mosolygok.
-Hova siettél tegnap úgy nagyon?-vettem egy mély levegőt. Olyan nehéz most beszélni.
-Volt még házim.-intéztem el egy mondatban. Az út negyedét végig beszélte amit bevallok jól eset. Legalábbis nem nekem kellett beszélnem. Az iskolánál egy puszi kíséretében elbúcsúztunk. Lassan besétálok az iskolába ahol Selly áraszt el sok mondanivalójával. A padba beülve néztem a táblát és vártam, hogy elkezdődjenek az órák.
-És képzeld el, hogy.....figyelsz te rám?-bökdös Selly.
-Igen persze! Folytasd!-eszmélek föl.
-És akkor jött az a cuki fiú és te nem is figyelsz!-idegeskedik. További beszédét a csengő fül fájdító zaja vágta közbe.
-Rendben gyerekek ma felvilágosító órával kezdünk! Drogok, alkohol, sex...stb!-a tanár egy dvd-vel a kezében jött be.
-Persze van aki szűz még itt!-néz rám Justin. Ha szemmel ölni lehetne akkor már csak én és a leendő férjem lennénk a földön.
-Nagyon tévedsz Bieber! Már nem!-hiába van szörnyű kedvem és hiába fáj mindenem ha gyengének lát még jobban "rám.kap". Tehát egy enyhe kacajjal dobtam felé a szavakat. Ezzel el is fordult felőlem.
-Kezdjük is a drogokkal!-végre a tanár megoldotta a vetítőt.-Tudjátok, hogy az ilyen szerek nagyon károsak. Nézzétek meg ezt a kis történetet ami egy lányról szól. Mivel itt már gondolom semelyikőtök nem szűz vagy aki az is csak azért mert az igazinak tartogatja. És fiúk ez nem pornó!-nevet a tanár. A rövidke film arról szólt, hogy bedrogoznak egy lányt majd ellopják. Na én itt kéredzkedtem ki.
-Tanárnő rosszul vagyok!-szólok a mögöttem áló Miss. Doxy-nak.
-Menny ki egy kis friss levegőt szívni!-mosolygott. Felálltam majd amilyen gyorsan csak tudtam kisiettem az udvarra. Leültem az egyik padra majd csak bámultam magam elé.
-Mi a bajod?-ül le mellém Justin.
-Miért érdekel az téged?-fordulok felé.
-Csak, mert ki szeretnélek nevetni!-bólogat.
-Már megtetted!-fordulok el tőle.
-De tudod ha neked rossz nekem jó!-mosolyog.
-Én is örülnék ha egyszer...csak egyszer szarul esne neked valami!-próbálom felpofozni vagy legalább megütni, de hát ő fiú és még erős is. Ahogy felé kerekedtem nem bírtam tovább. Szememet behunytam, hogy vissza tartsam a könnyeket, de nem sikerült. Pataként folytak végig bőrömön. Vissza ültem a padra majd csak néztem előre. Igazából semmit sem néztem csak úgy ültem ott.
-Nem tudhatod mennyire fáj! Nem tudhatod, hogy mennyire fáj amit mondasz és amit mások csinálnak velem. Nagyon! És már baromira elegem van. Nekem nem kell sok barát, nem akarok híres lenni..Én csak élni akarom az életemet! De te mindent megnehezítesz! És képzeld..már nem vagyok szűz..már megerőszakoltak!-kiabálom le a fejét.
-Azt hittem csak viccelsz azzal a szüzes dologgal!-fogja vissza mosolyát. A düh forrt bennem. Szemeim lángoltak és egyszerűn...egyszerűen kinyírnám. Kezeimmel mellkasát akartam meglökni, de ez nem sikerült. Elkapta a kezemet így egyenesen rá este nem épp előnyös helyzetben. A táskából  zsebre vágott memória kártya egyenesen a földre majd bele a csatornába esett. Igen az iskolába vannak gépek és azon akartam volna megnézni mi is ez így áttettem a zsebembe.
-Basszus!-kopok a kártya után olyan erővel, hogy háttal leesek a földre.
-Ez mi volt?-röhögi el magát Justin.
-Ne már! Ne! Ne! Ne!-hisztérikázok.
-Mi volt az?-áll fel Justin pólóját megigazítva.
-Semmi közöd!-nézek fel rá.
-Oké pedig már gondoltam segítek. De minek!-legyint.
-Ezt, hogy érted?-szedem fel magam a földről.
-Tudok egy helyet ahol....várj mit is akartam? Azt hiszem elfelejtettem!-vakarja meg tarkóját.
-Mit kérsz?-nézek mélyen a szemébe.
-Egyetlen egy éjszaka!-mutat mutató ujjával.
-Nem fekszek le veled!
-Nem is azt kértem, hogy feküdj le velem, mert ha le akarnák feküdni veled akkor akár azt itt és most is megtehetném. Én azt kérem, hogy tölts velem egy egész éjszakát el!-túr bele dús hajába.
-Ezt nem értem. Mit értesz az alatt, hogy töltsek veled egy egész éjszakát el? És azt, hogy érted, hogy én?
-Figyelj Hannah, kicsim. Elégedjem annyival, hogyha én segítek neked te is segítesz nekem!-simogatja meg nagyképűen az arcomat. Fejemet oldalra fordítva nézegettem a piszkos földet. Lábammal egy kavicsot rugdostam. Biztos fontos ez nekem? Biztos kell nekem az a kártya? De mi van, ha az van rajta amit keresnek? Akkor meg tudom semmisíteni. És ha csak egy szar vírus vagy valami olyasmi? Meg kell tudnom mi van azon...!
-Melyik este? Mit vegyek fel?-fonom össze kezemet a melleim alatt. Szememet még mindig máson tartom.
-Péntek este. Hozzám jössz, tehát öltözz ki, de úgy lazán és normálisan. Jah és hozz fürdőruhát. Vagyis ha nem gond!?-az a vigyor. Egyszerűen...ahh. Meg tudnám fojtani.
-Na nem. Arról szó sem lehet!-tiltakozom.
-Most azért mert félsz a víztől?-szánalommal teli pillantásokat vesz rám.
-Tudom, hogy neked is elváltak a szüleid, de legalább nem utazgattatok egy nőért 18 éven keresztül. Ez az idő nagyon gyorsan elment. Még egy közös családi képem sincsen.-na ez az a dolog ami nagyon le tud törni.
-És te meg ennél leragadtál?! Éltél már valamikor igazán? Volt már olyan éjszakád amikor rendesen elengedted magadat? Fogadok, hogy nem. És erről csak te tehetsz!-mutogat rám ujjal.
-Viszek fürdő ruhát, de most mond el miden tudnál nekem segíteni!
-Mivel nemrég takarították a csatornát így nincsen benne víz. Ha nincsen benne víz akkor csak épp, hogy bele esett az a kis dolog. A suli mögött van a csatorna lejárója és csak egy útja van így el sem lehet tévedni.
Neki honnan vannak ilyen jó ötletei?
-De csak akkor lesz péntek este, ha te is lejössz velem!-bököm meg.
-Arra a piszkos helyre?
-Akkor nem viszek fürdőruhát!
-Suli után!
-Pénteken este?-ülök vissza a padra.
-Pénteken este!-utánozza a hangom.