~Régi barátok~

-Justin, én ilyenkor meg tudnálak ölni!-lököm el magamtól.

-Akkor miért nem teszed?-komolyodik el hangja, bár nem értem miért hisz tudja, hogy ő úgy is erősebb nálam.

-Mert nem vagyok gyilkos és úgy is erősebb vagy nálam!-nevetek.

-Félsz a a sötétben?-kérdezi majd mivel nem látom, de érzem, hogy rám néz.

-Nem!-tagatom a nyilván valót.

-Aha!

-Amúgy hova raktad az a könyvet ami a kezembe volt?

-Nem tudom!-vonja meg a vállát.

-Köszi!

-Nem tehetek róla, hogy nem tudsz kosarazni!

-Én? Én vagyok maga a kosárlabda feltalálója!

-Csak is!

-Nem tudtad? Hát tiszta szánalom vagy!-nevetek.

Erre nem szól csak közelebb hajol hozzám majd kezeivel lassan derekamhoz ér. Mivel nem láttam semmit, nem láttam az arcát. És semmi más testrészét, csak éreztem meleg leheletét nyakamnál. A szívem egyre gyorsabban kalapált. Szinte már ki ugrott a helyéről. Éreztem, ahogy teste teljesen az enyémhez simul. Nem tudtam merre nézzek. Ilyenkor olyan rosszul érzem magam, mert nem tudom mit kéne csinálnom. Csináljak ebből viccet? Vagy hagyjam? Ne! De, olyan jó! Vagyis úgy elmegy, mert jónak nem mondanám, de azért rossznak se. Ilyenkor más. Nagyon más! Nem baj ez lesz az utolsó. Aztán keresek magamnak egy tűrhető pasit és majd járunk, aztán össze költözünk, házasság, gyerekek, tengerparti ház, majd együtt leszünk eltemetve. Behunytam szemeim. Lassan közeledett szája az enyém felé. Hosszadalmas volt amíg az ajkai az enyémre tapadtak. Óvatosan beleharapott az alsó ajkamba. Úristen ilyet soha nem mondanék és biztos, hogy nem is fogok és biztos, hogy meg is fogom bánni meg minden, de tényleg soha, soha nem fogok többet ilyet mondani, de ez nagyon lázba hozott. Nem! Ezt nem én mondtam. Ilyenkor elgondolok egy kis ördögöt meg egy kis angyalkát a vállaimon ahogy, mondják nekem, hogy csináld, nem ez nem jó ötlet. Mond! Ne ne mond! És ez olyan rossz érzés. Jó gondolom egy csók közbe nem mindenki szokott ilyeneken gondolkozni, de én azok közé tartozok akik igen.

Váratlanul eltaszít magától majd egy irányba néz. Ami elég érdekes volt, hisz ő húzott magához iszonyat közel. Aztán csak úgy elindul az egyik szék felé. Szemeim már megszokták a sötétet. Én nem követtem hanem elkezdtem keresni a könyvet a földön. Négy kéz lábra álltam majd úgy tapogatóztam. Justin lassan és teljesen nyugodtan vissza sétál valamivel a kezében. Valamivel ami világít.

-Hannah!-szól hozzám.

-Mi van?-nézek rá. Mintha egy kamera lenne amit tartana.

-Ez amúgy nem azé a gyereké aki pornót szokott forgatni az osztályunkba?-néz körül.

-Honnan tudjam? Pornót? Mi van?-értetlenkedek.

-Van egy olyan csávó aki felveszi ahogy basznak meg minden! És aztán leadja a suli tévében vagy a rádióban. És aki magára ismer.....szívta!-mosolyodik el perverzen.

-És mióta jár ilyen fiú az osztályba?-érdeklődöm elég fontos információ után, hisz nem akarom, hogy egy videót készítsen rólam.

-Nem tudom!-vonja meg a vállát Justin majd csak úgy videózgat tovább engem.

-Mi az, hogy nem tudod? Te is abba az osztályba jársz nem? És téged videóztak már le? Gondolom nem egy lánnyal voltál már együtt!

-Nem tudom és igen, de én nem foglalkozok nyomorékokkal. És nem! És fel sem tudnád fogni, hogy mennyivel.

-Aha. és ismersz egy olyan lányt akit úgy hívnak, hogy Jasmine Villegas?-gondoltam tőle is megkérdezem, ha már Selly-től elfelejtettem. Lehet, hogy ismeri. Ha meg nem ez van. Justin gondolkozik egy picit majd a kamerát kikapcsolja. Nem válaszol. Vagyis inkább hosszú idő után nyitja ki a száját.

-Neked ehhez mi közöd?-néz rám kissé feszülten.

-Én csak kérdeztem!-keresem tovább a könyvet. Aztán nem is szóltunk egymáshoz egy jó darabig.

-Szerintem, haza kéne mennünk!-veszi elő a telefonját és nézi meg rajta az időt...gondolom.

-Én mentem is!-mondom majd az ajtó felé indulok. Nagy nehezen meg is találtam. De az oda vezető út nem volt valami zűr mentes. Kint az orromig sem láttam. Gondolom áram szünet lehet vagy jöttek az ufók és valami zárlatot csináltak. Igen, valami ilyesmi lehet. Elindultam a sötétben. Néha egy kocsi hajtott el mellettem, néha egy gyalogos jött nekem. Bár én sem voltam tisztában hol vagyok és hogy merre tartok, de jó volt az az enyhe szellő és az a csönd. Csak sétálgattam lassan és elmélyedtem gondolataimban. Még egy kis testvér? Ez már sok. Elég Jenna meg én. Szerintem ezt apáék sem gondolják komolyan. És hol lakna ez a kis testvér? El sem férne.

-Jaj, bocsi!-jön nekem egy fiú.

-Én, bocsi!-állok meg.

-Hannah,-néz rám. Én is rá néztem.

-Úr Isten. Derek?-nézek mélyen bele sötét zöld szemeibe.

-Igen! De, hogy kerülsz ide?-mosolyodik el. Hát igen, ő még az előző suliból az exem. És én szakítottam. Azt már nem tudom miért. Lehet, hogy épp akkor költöztünk ide.

-Itt lakom. vagyis nem az utcán, hanem házba. Haza fele megyek!

-Tényleg? Én cserediák vagyok.

-Hol? Vagyis melyik suliba?

-Itt az Avalon-ba.-hadar.

-Én erről nem is tudtam......

-Miért? Vagyis, abba a suliba jársz?

-Igen! Nagyon szörnyű. Utálom!

-Na és miért?

-Tudod mit, ez nem is annyira érdekes! A,úgy, hogy állsz a csajokkal?

-Ez furcsa így........veled beszélni! Amióta ott hagytál.....tudod........khmm.-néz oldalra.-Gondolom neked ezer meg ezer pasid volt már.....

-Nekem? Nézz már rám! Úgy tűnök én ki mint akinek lenne pasija?-nevetem el magam.

-Hát...

-Ha lenne akkor most nem beszélnénk, mert itt állna mellettem és épp haza kísérne!

-Igazad van....

-És nem lenne kedved valahova elmenni?-most egy nagyon jó ötletem támadt. Muhaha. Ilyenkor meg egy gonosz tudósnak képzelem magam.

-Hát szívesen! És mikor?

-Meddig maradsz?

-A hét végéig.

-A suli előtt? Holnap? Suli után? Vagyis a suli után és a suli előtt talizni...

-Nekem szuper!

-Amúgy most honnan jössz vagy hova tartasz?

-Haza felé! És te?

-Hát...haza!

-Ilyenkor?

-És te?

-De te lány vagy!

-Most azt mondtad, hogy gyenge vagyok?-nevetek.

-Nem, dehogy!-nevet.

-És amúgy hol laktok?

-A szomszéd utcában!

-Én még messzebb! Sajnos....

-És mit kerestél még erre?

-Suliban hagytam a telefonom!

-Az szar ügy....

-Az! Igen az! És te honnan jössz?

-Én meg a busz megállóból!

-Oké! Na most én már megyek, mert nekem már rég otthon kellett volna lennem!-mosolygok.

-Okés, szia!-köszön el majd elválunk. Utálom a sötétet. És a sötétben haza menni. Főleg, hogy nem a legkellemesebb a a haza vezető út. Utálom az ilyen kis Isten háta mögötti sikátorokat. Sok kurva, drogos, pedofil..stb. Sajnos ha haza akarok jutni van pár ilyen utca. Bár van ott egy bár ami normálisabb, de hát egy ilyen helyen mit lehet normálisnak hívni?! Már ha az előtte lévő utcában járok is a rossz érzés kerülget. A lányok akik a a sarkon állnak persze végig bámulnak. Ezt el se lehet kerülni. és a pasik körülöttük meg olyanok mint a kacsák. Isznak minden egyes falat után. Ha értitek. Tiszta mocsok minden. Bár ma nem volt a legijesztőbb végig menni. Már vagy három utca volt a házunkig. Valami nedves csepp a hajamra hullott. Majd még egy és még egy. Majd mintha dézsából öntenék a vizet, úgy zúdult rám is az eső hideg víz cseppjei. Mintha Isten nem szeretne engem. A két legutálatosabb dolgok adta nekem. Eső és a hideg sötét. Bár ha Londonban lennék még érthető is lenne. Váratlanul egy gyanúsan ismerős hang szólt el fülem mellett. Fejemet hátra kaptam. Egy férfi állt ott, egy pisztollyal a kezében. Lépteimet gyorsabbra vettem. A férfi fürgén loholt utánam. Az eső mindent "eltakart" Hosszú hajam már tiszta víz volt.

-Hannah, állj már meg!-kiabál az a férfi. Honnan tudja egyáltalán a nevem? Gyorsan kinyitottam a kaput majd befutottam. A bejárati ajtót valamivel nehezebb volt kinyitni mert a félelemtől rezegni kezdett a kezem. Az egész testem. Amint bejutottam a "biztonságot" nyújtó házba neki támaszkodtam az ajtónak. A házba nem láttam semmit sem. Az ajtó gyorsabban vágódott ki az erős lökéstől mint amikor elvágódik valaki a jégen korival. Én persze előre estem. Egy erős kart éreztem a nyakam körül majd egy szúrást a karomba. Minden sötét, korom sötét......!