~Én. Én?! Sze-sze-szeretlek...de,~

Halika:3 Tudom, hogy rövidke lett. Sajnálom. Remélem azért tetszik. Hagyjatok magatok után nyomot. Legalábbis ha tetszik! Puszi xX

-Hol..Hol vagyunk?-kezdem kinyitni a szemem.
-Honnan tudjam?-néz rám Justin. Egy fém szoba szerűségbe vagyunk. Mint egy fagyasztó. Vagy inkább ez egy fagyasztó.  Csak ott álltam és Justin néztem aki a telefonját nyomkodta. Kezdtem ideges lenni. Egyrészt magamra és nagyobb rész Justin-ra. A hideg már most szörnyű volt. A fekete ruhámon és az alatta lévő fehérneműn kívül semmi más nem volt rajtam.
-Minden a te hibád!-csak ennyi jött ki a számon. Tudom, hogy az én hibám is mert nem hittem neki, de mérges voltam rá meg minden más ami felhozható ellene.
-Tudom...elcsesztem!-néz fel rám.
-De minden a....tessék?-akadok el.
-Hannah tudom. Igen ezt tényleg elbasztam. Nagyon.-halkul el.
-Nem fázol?-ülök le mellé.
-Nem. Miért te igen?-követ szemivel.
-Nagyon!-hajtom fejemet vállára.
-Gyere?-ugrik fel pólóját megigazítva.
-Mi?!-értetlenkedek, de felállok.
-Azt hiszem, hogy..-nyúl v vonalához.
-Hogy?-nézek rá ijedten.
-Hogy ez nálam van..-húzza elő fegyverét. Már kezdtem megijedni.
-De Justin, hogyha annak neki lősz akkor az nem pattan vissza?-mutogatok értetlenül.
-Olyan hülye vagy. Nem mert erről nem. De azért ha szeretnél lőhetsz te!-nyújtja át a fegyvert.
-Isten őrizz, hogy hozzá nyúljak.-hátrálok meg.
-Igaz. Biztos, hogy elrontanád és csak egy golyó van benne....-nevet.
-De vicces vagy.-fonom össze kezeim.
-Vigyázz.-kacsint rám majd az ajtó szerűség felé tartja a pisztolyt. Én behunyom szememet. Csak egy nagy "bumm" hangot hallok. Justin oda sétál az ajtóhoz majd ki próbálja "tépni". Először lehetetlennek tűnt majd egyre könnyebbnek. Vigül sikerült.  Kinyitom szemeimet és meglátom a "sötét szabadságot". Azt hiszem egy kamion hátuljában voltunk. Justin egyből elindul. Én követem. Nem tudom hol vagyunk és azt se hogy hány óra. Justin lassacskán letér az út mentéről be az erdőbe. A lábam már fáj. Helyben el tudnák aludni.
-Justin?! Pihenünk?-dőlök neki egy fának.
-Nem!-folytatja az utat. Egy nagy sóhaj kíséretében lábaim újra útra kelnek. A levelek csak úgy recsegnek a lépteink alatt. A fáról hull le még egy egy színes levél. A szél néha néha belekap egyes fák lombkoronájába. A hold néhány gally között besüt. Egy csillag sincs az égen. Mostanában mindig olyan érzésem van mintha követnének, figyelnének mindenhonnan. Most is mintha hárman lépkednénk ezen az úton. Fejemet hátra fordítottam és egy szempárt kerestem a bezáruló sötétben.
-Hannah cica haladnál?!-fordul felém Justin miközben elkapja az egyik kezem.
-Persze!-fordulok meg.
-Hannah, én teljesen nem így terveztem ezt. Ezt nem akartam....-néz rám nagy szemekkel.
-Ilyen az élet.-vonom meg vállam. Justin nem engedte el kezem. Aminek részben örültem. Mély levegőt vett majd átkulcsolta ujjainkat. Egy nagyon picit közelebb mentem hozzá. Érezni akartam. Érezni, hogy itt van, itt van mellettem. Ő az első számú ember akire jelenleg számíthatok és mindig is számíthattam. Persze ott van Selly, de ő más. Meg persze Benny, de ő inkább másokban tud segíteni. Nem foglalt kezemmel megigazítottam szemembe lógó hajamat. Bár hiába, a szél mindig vissza fújta.
-Justin én ezt nem bírom!-engedem el kezét.
-Mit?-néz rám értetlenül ami nagyon lázba hoz kivétel most.
-Igazából ezt az egészet. Mármint nem ezt.....hanem, hogy miért pont én? Mármint ott van Lara ő úgy is egy ribanc miért nem ő?!-igazítom meg megint hajamat.
-Mert ő nem te vagy. Nekik te kellesz. Kettő okból is. Egy én mármint Lara és a másik meg anyád. Arról már nem én tehetek.-fordul felém.
-Mi az, hogy Lara?-állok le.
-Hát neki volt egy pasija, de aztán voltam én és most vagy te és te kellesz Lara volt pasijának, hogy engem tönkre tegyen. Érthető?!-áll le ő is.
-Zavaros, de levettem a lényeget.-válaszolok flegmán.
-De én nem akarom......-halkul el.
-Mit nem akarsz?-dőlök neki egy fának. Justin nem válaszolt csak közelebb lépett. Igen és ez az a perc amikor még én tartom őt cukinak. A szemembe nézett majd egy pár pillanatra a számra és újra a szemembe. Közelebb lépet és megfogta a derekamat. Szemeit lehunyta majd közelített szám felé. Én most készültem ki. Lábujjhegyre álltam, egyik kezemet nyakába csúsztattam másikat pedig a hajába. Nyakába mélyesztettem körmeimet, miközben a másik kezemmel a hajába "kapaszkodtam". Amíg volt bennem erő lábaimat dereka köré csavartam. Először nem esett le neki. Beleharaptam alsó ajkába majd szenvedélyesen megcsókoltam. A csókot viszonozza. Egyik kezével fenekemet megfogta nehogy lecsússzak. A másikkal csupasz combomat simogatta végig egészen a ruhám vonaláig amit felhúzott a derekamig. Szintén ezzel a kezével megfogta bugyim "kezdetét" és egy picit elhúzta testemtől. Mintha le akarná szakítani, de mégse. Bugyimon belülre nyúl és belemarkol fenekembe. Erre testem megfeszül, így magasabb voltam mint Justin. Azt a kezemet amivel nyakát kínoztam lentebb engedtem és belemarkoltam pólójába. Egy pillanatra kezével elenged. Azt hittem a földre esek így számmal elengedtem. Persze ezt csak egy viccnek szánta, mert kezével egyből megfogott. Kacéran szemeibe néztem mire ő is elmosolyodott. Apró puszikat nyomott nyakamra majd lentebb. Testemet kezével egyre feljebb nyomta. Szívem kezdett egyre gyorsabban dobogni. Szinte ki ugrott a helyéről. Kezdett nagyon melegem lenni. Mintha szaunában vagy szoláriumban lennék. Vagy épp a pokolban. Egyik magassarkúm már szinte le esett lábamról. Justin meleg lehelete nagyon jól esett bőrömön. Szememből egy árva könny hullott ki. Végig folyt arcomon. Justin rám nézett. Én vissza mosolyogtam rá. Kezemmel megfogtam gyengéden arcát majd közelebb húztam magamhoz. Ő vissza engedett a csípője szintjére. Nagy levegőt vettem majd újra megcsókoltam. Kezével hajamat egyik vállamra dobta majd ruhám cipzárját húzta le. Kicsit nehéz volt levenni, de sikerült. A levegő hiánya miatt el kellet szakítanom a számat a Justin-étól. Végig néz rajtam majd újra arcomat fürkészi. Nem tudtam eldönteni, hogy újra megcsókoljam vagy vissza vegyem ruhámat és hozzá se szóljak az út többi részén. Az első volt a helyes út. Bár nem száját hanem a nyakát támadtam meg. Lábammal éreztem, hogy telefonja megcsörrent. Egyik kezemet lentebb engedtem és sikeresen megfogtam telefonját. Nem láttam ki hívja mert el voltam foglalva és nagyon nehéz volt ellenállni. Illata még ennyi idő után is megbabonázott. Justin ki akarta venni a telefont a kezemből. Vagyis el akarta nyomni, de én arrébb húztam a kezem. Csípőjével erősen neki lök a fának. Kezemből a telefon kiesik. És egy percre a nyakának szívását is abba hagytam. Fejemet felemelve, mintha egy árnyat láttam volna. Biztos csak képzelődök. Én is végig nézek magamon. Ha már ennyire benne vagyunk kár lenne abba hagyni. Nem?! Bugyim szinte már le csúszott rólam így megigazítottam. Szemei szinte csillogtak a vágytól. Én sem bírtam sokáig.  Behunytam szemem majd megcsókoltam. Egyik kezével végig simította a derekam majd ugyan úgy a fenekemnél megállt és megtartott. Másik kezével a hajamba túrt. Istenem ez az érzés. Újra arcához emeltem mind két kezem majd megsimogattam. Igazából már kicsit kezdtem fázni így ruha nélkül. Mind a kettő magassarkúm a földön landolt. Justin mind két kezét derekamra tette így én egy picit lentebb csúsztam. És hát én nem az a lány vagyok aki az egész napját a test edzésre fordítja. Egy ideig tudtam magam tartani majd mind két lábamat a földre raktam. Hirtelen egy erős szúrást éreztem combomban. Olyan volt mintha vért kellene köpnöm. Szemem egyből kinyílt. Justin elengedett pedig én még szorítani akartam. Végig csúsztam a fán és néztem előre. Kezemet vérző combomra tettem. Nem tudom mi történt csak egy erős szúrást éreztem. Justin felkapta telefonját és elkezdte nyomkodni. Mintha meglőttek volna bár ez most rosszabb volt nekem. Valahonnan egyenesen a combomba célozva egy kés. Nem bírtam. Csak néztem előre, ki a fejemből. Justin valakit hívott. Tudom, hogy nem mindig az a jó választás ha egy kés áll a combodba és kihúzod. Én ezt csináltam. Nem teljesen hatolt át lábamon. A mellettem lévő ruhámat fogdostam. Justin egy pillanatra rám nézett és én is rá. Pillantásunk egy pontban találkozott. Másik kezemmel a vérzést próbálom elállítani. Justin idegesen a földhöz vágja a telefont majd csak néz engem. Nem is akar segíteni. Meg se próbálja. Látni rajta, hogy fél. Ő is. Próbálok mély levegőt venni, de már eleve a lélegzés is nehezen megy. Kapkodok a levegőért. Szememben egy könny jeleneik meg.
-Justin...?-próbálok valamit mondani. Justin egy lépést közelebb lép majd leguggol és rám néz. Egyenesen a szemembe. Nem tudtam neki semmit sem mondani. Felemeltem csupa vér kezemet majd a falevelekre tenyereltem. A földön ott maradt a kezem lenyomata. Másik kezemmel ami tiszta meg fogtam Justin kezét majd közelebb húztam magamhoz. Ezek csak röpke pillanatok. De furcsa. Eddig mindig azt hittem, hogy meghalni nagyon nehéz. Ez a kocka is megfordult. Csak pár gyors perc. Élni az életet nagyon nehéz.  Kiskoromban azt hittem, hogy nem fogok meghalni. Ez is változott. Egy pici mosolyra húztam a számat csak, hogy őt ne lássam ilyennek, de ettől csak rosszabb lett. Vett egy nagy levegőt majd felállt és újra telefonjához nyúlt. A vér csak folyt és folyt. Sebemre pillantottam majd fel az égre. Sajnos nem csak egy egyszerű eret vagy csak úgy a húsomat vette célba a kés hanem pont a vénámban landolt. Kezdtem szaggatottan venni a levegőt.
-Justin. Én...Én...-kezdtem el újra. Justin fejét felém fordítja, de nem néz a szemembe. Csak úgy néz engem. -Én. Én?! Sze-sze-szeretlek...de,-hagyja el számat a tragikusan nehéz mondat. Sokkal jobb úgy hallani, hogy "De szeretlek, mint, hogy azt kelljen hallani "Szeretlek, de". Nem tudtam mit akartam pontosan mondani. Justin nem teljesen figyel rám, de ez már nem is érdekel. Kezdtem homályosan látni. Nem láttam teljes képben a körülöttem lévő fiút. Még egyszer felnéztem az égre majd behunytam a szemem.