~Csak ő~

Sziasztok! meghoztam a kövi részt! Tudom nem lett valami "hiperszupimegaötletes" és izgi, de most így sikerült. Nagyon örülök az olvasóimnak, a feliratkozóimnak és a komizóimnak. Remélem tetszik ez a rész is. Ha igen jelezzétek ♥

És lehet, hogy a kövi rész egy picit csúszni fog csak mert sok a dolgom a suliban meg minden! Remélem ezt is megértitek! 

Justin nagy szemekkel néz rám. Lassan a rá szegezett fegyvert lehúzom a föld felé.

-Amúgy képtelen lenné rá!-ül fel az ágyon. Amíg nem látja a kezemet, a hátam mögött kivettem a pisztolyból a golyókat. Lassan lecsücsülök mellé majd ölembe engedem a fegyvert.

-Lehet, hogy a te gyilkosod nem leszek, de még a sajátomé lehetek!-fordítom magam felé a fekete tárgyat.

-Te hülye vagy!-kapná el a kezem, de én meghúzom a ravaszt. Az ijedtségtől szemei teljesen kikerekedtek. Nyúlt volna derekamhoz, de lefagyott. Én röhögő görcsöt kapok láttán.

-Elhívjuk Ryan-ékat?-állok fel. Justin nem szólt csak nézett rám.

-Fogadjunk, hogy nem mernél lemenni egyedül!(?)-áll fel ő is.

-Fogadjunk?-fonom össze melleim alatt a kezeimet.

-Na menjünk!-indul el. Én követem. A másik szobában Katy Max pókját nézte Max meg telefonozott.

-Hova mentek?-néz ránk érdekesen Katy.

-Hagyd már őket!-szól Katy-nek Max.

-Csak megkérdeztem, hogy hova mennek!-néz Max-re Katy.

-Csak a pincébe!-hadar Justin majd kinyitja az ajtót. Újra végig sétáltunk a "végtelen" fokait számolgatható lépcsőn. Én bekopogtam Selly-ékhez.

-Mi van?-nyitja ki egy számomra ismeretlen lány az ajtót.

-Selly-t keresem!-mondom kislányos hangon.

-Alszik! De majd mondom neki, hogy kereste egy ribi!-csapja rám az ajtót.

-Nem vagyok ribi....!-indulok el a folyosón.

-Hova mész?-fogja meg a vállam Lara.(?)

-Közöd?-fordulok meg.

-Van!

-És milyen úton?

-Tudom melyik szobába alszik Miss.Doxy!-mosolyodik el.

-Pff és kit érdekel. Te is csak ezzel tudsz jönni! Fogd már fel, hogy nem kellesz neki! Nőj fel végre!-fordulok meg.

-Miért neked talán van?-kezdi el újra.

-Mégis velem ment el a tegnap esti buliról majd velem ébredt!-mosolygok én is. Hirtelen arca lefagyott, szóhoz se jutott. Bár nekem is kár volt ezt mondani mert megígértem Selly-nek, hogy nem esek bele Bieber játékába, de olyan nehéz...Szemeibe mintha könnyek jelentek volna meg. Az én arcomról is eltűnt a mosoly. Nem hittem volna, hogy komolyan szereti. Természetesen jött a rosszul időzített Justin.

-Jössz?-fogja meg derekamat erősen. Ryan mögötte vigyorog.

-Megyek!-fordulok meg. Lara kihúzta magát majd megvárta még végig sétálok a folyosón. Néha élvezem, hogy velem játszik Justin, de természetes csak azért mert rossz Larának. Tudom, hogy ilyet nem szabad mondani. De ő elítél és nem is ismer. És néha még én érzem rosszul miatta. Persze ez Bieber-re is vonatkozik.

-Most éppenséggel nem oda megyünk ahova gondoltad!-lassít le mellém Ry.

-Hanem?-nézek rá.

-A suliban van egy gyerek aki beléd van esve és direkt itt rendezte a tizennyolcadik szülinapi buliját! Csak a te kedvedért!-kacsint rám a szobája előtt Ryan.

-Tehát kurva rövid ruhát kell felvenned!-suttog Justin.

-De nekem nem is itt vannak a ruhám. Ez nem is az én szobám!-nézek a szoba ajtajára.

-De az én ruháim igen!-ránt be Selly.

-Te Ryannel laksz vagyis alszol?-ülök le az ágyra.

-Jobb mint a te társad!-néz Justinra.

-Tudom!-nevetem el magam.

-Csak azért nekem kell felöltöztetnem, hogy nehogy csúnya legyél!-nézeget két koktél ruhát.

-Ugye tudod, hogy ha valamelyiket is felveszem, ha lehúzom a mellem ha fel a seggem lesz ki?!

-Ez a lényeg!-szól közbe Bieber.

-Te kussolsz!-nézek rá.-Amúgy is engem meg se kérdeztetek! És el sem akarok menni.-fonom össze kezeim.

-Ezt nem kérdeztük!-dob rám egy ruhát Sell.-Vedd fel szívem!-és ad a kezembe egy magassarkút ami az igazat megvallva magasabb mint az eddigiek. Bementem a mosdóba majd felvettem. Tudom, hogy akár szólhatnák a tanárnak is, de mi van ha tényleg jó lesz a buli. Ha nem kockáztatunk akkor lemaradtunk az élet izgalmairól. A ruha felvétele után megigazítottam hajamat majd kimentem.

-Csodás!-néz rám elégedetten Selly.

-Na most sietnünk kell!-kapja el a kezem Ry.

-Selly nem jön?

-De majd én is csak megvárom a kilenc órát más néven a takarodót!-mosolyog.

-Megöllek!-követem a fiúkat. A hall-ba nem volt senki egy öreg épp alvó portáson kívül. Próbáltunk hallkan lépkedni. Vagyis Justin nem.

-És mivel jutunk el oda?-nézek Ry-ra miközben ő telefonját nyomkodja.

-Te Justinnal mész!-néz le rám.

-Nem! Miért?-állok le.

-Ne nyafogj már!-áll meg mellettem Justin.

-Lány vagyok. Jogomban áll nyafogni!

-Fogd már be!

-Te egyáltalán minek jössz?

-Mert buli lesz. Lesznek jó csajok.

-Tudod mit. Én veled biztos nem megyek! Ha téged csak azok a csajok érdekelnek. Akkor én minek kellek melléd?

-Oké. Tőlem jöhetsz gyalog is. Itt a cím! Majd találkozunk cica!-kacsint rám majd egy darabka papírt nyom a kezembe.

-Hamarabb fogok ott lenni mint te! Cica!-nézek szemeibe.

-Nem hinném!-nevet fel majd elindul.

-Azt hogy fogod csinálni?-néz rám mosolyogva Ryan.

-Nem tudom!-nézek rá.

-Sok sikert!-integet. Én elindultam de azt se tudom merre. Sokat gondolkodtam. Még telefon sincs nálam. Semmi. Teltek a percek. Mintha az idő is direkt ellenem lenne. Csak sétálgattam cipőmmel a port rugdosva.

-Elvihetlek?-szól ki valaki egy idegen kocsiból.

-Uram Isten! Te hogy kerülsz ide?-fordulok meg.

-Én mindig itt vagyok neked! Csak a múltkori buliról hamar elmentél!

-Fáradt voltam...

-Nekem nem tudsz hazudni. Mindent tudok! És nekem mindent el is mondhatsz. De szállj be!

-Köszi!-ülök be a kocsiba.

-Mi a baj?

-Minden! Egyszerűen belehalok. Sosem érzem már igazán jól magamat, mert mindenütt ott van. És ha ott vannak a többiek is az szörnyű. De ha csak ketten az úgy tökéletes és csodálatos meg minden. De aztán jön valaki és én már csak egy ribanc maradok. Érted? Én mindig csak egy kibaszott kurva.....! Minden miatta van. Amikor megcsókol vagy ilyesmi vagy amikor megfogja a derekam, de még az is amikor a nyakamat szívja ki, még az is tökéletes. De aztán minden tönkre megy. Akár azt is képes eljátszani, hogy nem ismer. És ez néha már rossz. Érted....Benny?-nézegetek ki az ablakon.

-Te szerelmes vagy belé?!

-Kibe?!

-Te belezúgtál!

-Nem dehogy!

-De igen! Akkor miért zavarna, hogy ha más nőkkel játszik?

-Nem csak akkor velem ne játsszon mert.......nem tudom.

-Nyugi már. Amúgy ott vagyunk. És hidd el neki is rossz hogyha mással lát....-halkul el Benny.

-Tessék?-kapom felé a fejemet még mielőtt kiszállnák.

-Majd még beszélünk!-mosolygok rá majd megyek. Ahogy beléptem a hátsó kapun szemeim nagyra nyíltak. Azt hittem egy kis szar házi buliról lenne szó ahol találhatóak lesznek kurvák is, de tévedtem. Egy örületes, baromi nagy házi buliról van szó.

Az emberek közt sétálni nem lehetett.


-Hannah, Hannah Parker?-néz rám egy fiú.

-Igen...-mosolyodok el.

-Nem az lehetetlen! Uram atyám!-ujjong.-Gyere most velem jössz!-húz magával. Én csak követem. Felhív a dj-hez. Majd elkéri a mikrofont.

-A következő szám kimondottan Hannah-nak fog szólni!-kiabálja.

-Te vagy a szülinapos mi?-nézek rá.

-És te vagy a meglepetésem!-mosolyog.

-Hogy hívnak? Már bocsi....-tudom, hogy nem szép, hogy még csak a tevét sem tudom, de nem is tudtam, hogy létezik..

-Thomas!-mosolyog még mindig.

-Elkérhetem!?-mutatok a mikrofonra.

-Csak ne égess le mert azt már megtették egy páran!-adja oda a mikrofont.

-Boldog Szülinapot szeretnék kívánni Thomasnak!-mosolyodok el. És erre mindenki ránk néz. Persze jó értelembe és mindenki ujjong és Thomas nevét kiabálják. A régi Hannah most már nem kislány...Ekkor megpillantottam Justin-t. Egyedül...Vagy most jött vagy nem tudom. De nem nagyon esett jól így látni. Bár imádtam a helyzetet, hogy valaki legalább tisztel. Mármint Thomas. Bár ha már szülinapja van teljen jól. Biztos, hogy én csak segítségül leszek bármiben is neki. Épp ezért, ha már tetszek neki egy csókot megérdemel. Az apró csók után elmentem vele valahova. Azt mondta meglepetés.

-Milyen meglepetés?-követem cukin.

-Úgy tudtam szereted a cicákat és a csokit!-ad át egy macskát aminek a hátára csoki van kötve.

-Köszönöm és imádlak, de a parti kint van és mindenki téged istenít!-nevetek.

-Majd táncolunk?-pirul el.

-Persze! Csak most beszélnem kell valakivel! ha nem baj...?!

-Persze menj csak!-mosolyog majd ő is megy. Lehetetlen közlekedni. Főleg, hogy mindenki a medence körül tombol. Szemeimmel egy fiút kerestem. Pontosabban őt. Tudom, hogy minden az én hibám, mert ha én is akkor ő is abba hagyná ezt az egészet. Ennek igazából semmi értelme sincs. Hisz neki is van más nekem meg lesz más. Remélem.

-Hannah tudsz jönni egy picit!?-fogja meg egy kéz a kezemet.

-Pont téged kereslek. Egyébként én értem ide hamarabb...-követem..őt is.-Amúgy te mennyit ittál már vagyis ha nem mást csináltál. Vagyis én nem vagyok drog ellenes, de nem jó a szervezetnek. Bár nekem is van, de csak kaptam.-mosolygok rá.

-El kell mennünk!

-De Thomas olyan cuki.

-Téged meg keresnek!

-Kik?-állok le.

-Ő lenne Justin?-jön mellém....Derek.

-Te mit keresel itt? Egyáltalán mi közöd van hozzá?-nézek a hátam mögé.

-Zavarok?-kérdezi flegmán.

-Engem nem!-kulcsolom össze Justin ujjait az enyémmel.

-Csak azt akartam kérdezi, hogy jössz e táncolni?-néz idegesen Justinra.

-Nem!-nevetem el magam.

-Értem!-mondja lehajtott fejjel majd elmegy szépen lassan.

-Mit akarsz?-engedem el Bieber kezét.

-Hannah menjünk! Kérlek!-néz rám tényleg kérlelő szemekkel Justin. Egy picit gondolkoztam.

-Nem Justin! Én nem szeretnék többet veled játszani. Nekem elég volt. Mással ezt megteheted de velem nem. Már nem. Eddig mindent elhittem, de már nem szeretnék veled lenni. Tudom, hogy igazából ezt te döntöd el meg minden. Én azt hittem, hogy....régebben vagyis nem járok ide rég óta, de amikor megcsókolsz és én is téged azt én komolyan gondoltam, de te nem. És te igazából mindig segítettél, de az amikor csak simán lekurváztál meg bántottál az már nem esett olyan jól. És fájt, igen fájt. Főleg amikor megmutattam neked a pisztolyt az nagyon. Nehéz úgy tenni mintha minden jó lenne! És tudom, hogy ez neked semmit sem jelent! Engem soha életemben nem játszottak így ki, soha. Sőt még szűz vagyok és életemben vagy tíz partin voltam. Összesen három pasim volt. Én nem olyan lány vagyok, voltam és leszek mint a többi lány vagyis azokat értem mint Lara ő szívesen beleegyezik a te játékodba, de én nem szeretném folytatni!-mosolygok. Justin arcáról nem lehet leolvasni semmit.

-Nem érdekel!-vonja meg a vállát majd kezemért nyúl és magával ránt. Próbáltam ellenkezni, de ő olyan erős és minden. Elhúzott egészen a kocsijáig.

-Justin! Ne már!-próbálom eltaszítani. Justin neki lök persze csak picit a kocsijának. Majd úgy mond leteper. Más néven kezeit csípőmre teszi. Száját meg az enyémhez tapasztja. Nem csókol meg amit nagyon furcsálottam.

-Meg ne mozdulj!-súgja számba. Nem értettem nem értettem semmit. Szemei nem rajtam, hanem valahol mögöttem jártak. Igazából egy nagy hülyeségnek gondoltam ez az egészet így megcsókoltam amit ő viszonzott. Elmosolyodtam ami csak úgy magától jött. Tudom, hogy az előbbi kis beszédemben arra következtethetett, hogy bejött nekem ami nem titok hisz irtó jó pasi, de nem lennék képes vele még járni sem. Persze az már megint más téma, hogy ő mit gondol rólam. Közellétünkből egy kéz ébresztett fel ami először letépte rólam Justint majd valamivel a számat és a szememet is bekötötték. Az utcában ahol Justin kocsija parkolt max három négy ember volt "hisz mindenki bulizik". A szívem ütéseinek gyorsasága meg sokszorozódott. Egy ilyenkor ki képes elrabolni. Kettő és miért? Mi értelme van. Egy erős kéz szorította derekamat és kezeimet amin lassan két adag kötél tartózkodott. Fejembe csak Justin hangja járt. Csak ő. Próbáltam beszélni, de nem ment. kezemnél egy másik kezet éreztem. A kézen egy óra volt. A bal kezén. Kezemet erősen megfogta. Azt hiszem Justin az. Reménykedem benne. Kérlek. Csak ő legyen.