~Gyönyörű vagy...~

A nap melegen sütötte bőrömet. Ázott ruháim testemre tapadtak. Szemhéjaim hamar felnyíltak. A fák lombjai eltakarták a kék eget. A folyó vize lassan mosta egyre jobban a a part földjét. Kezeimmel segítettem magamon és ülő helyzetbe helyeztem testemet. Szétnéztem. Mindenhol fák, bokrok. Fáztam. Nagyon fáztam. Hideg arcomhoz értem majd elkezdtem dörzsölni szememet. Az elmosódott szem festékem most már még jobban szétterjeszkedett arc felületemen. Hosszasan, de sikerült két lábra állnom. Nem tudtam merre induljak. Dőlöngélve a fák között haladtam. Próbáltam nem elesni. Testem hőmérséklete jóval a megfelelő alatt volt. Lábaim egyre nehezebbek voltak. Mintha jég tömbök lennének. Nekidőltem egy fának. Szemeimet lehunytam. A langyos szellő szörnyen esett mikor elérte nedves testemet. Hajamból apró cseppek csöpögtek. Szememből egy egy könnycsepp kérezkedett ki. Engedtem nekik a szabad utat. Senki sem lát. Bár hát elég sokszor törtem össze egyesek előtt, de az nem érdekel. Cipőmben locsogott a víz. Kis szusszanás után újra talajra helyeztem mind kettő talpam. Vettem az erőt és kezemre rakott hajgumit most a hajamra kötöttem. Lófarokba. Egyszerű fekete pólóm és rajta kis selyem kabátom teljesen rám tapadt. Cica nadrágomról ne is beszélve. A fa levelek közt apró pocsolyák tátongtak. Halk hangok érték el fülemet. Gyomromig hatolt az ijedtség. Hirtelen görcsbe rándult. Nem szűrtem le az össze szót, de volt amit tisztán értettem.

"-Hallod, te teljesen nem vagy magadnál!-egy ismerős hang követte...

-Hidd el én sem így terveztem!-na ennél akadt el a lélegzetem. A hang ami az erdő közepéből jött túlságosan hasonlított egy ismerősöm hangjára.

-Justin! Te nem fogtad fel, hogy most kit veszítettél?! És ha sosem kerül elő?! Hát én legszívesebben elvettem volna feleségül! De te csak hagytad őt elmenni! Hihetetlen vagy!-ordibál a másik férfi hang. Torkomból a csomót próbáltam lenyelni, de nem ment.

-Max! Fogd már be! Te is csak panaszkodni tudsz! És ha meghalt?! Akkor már hiába keressük! Minden időpocséklás volt! Sőt ez a pár hét.......minden kár volt!-Justin hangja a félelemből átalakult idegességre.

-Sosem engedtél a közelébe, de már tudom, hogy kár volt, hogy nem ellenkezdtem! Ha jobban ismertem volna talán megállíthattam volna! De te mindig jöttél azzal, hogy "Te most vele akarsz lenni". Ez már eléggé szar volt Justin. Se engem, se senki mást. Lefoglaltad, mint valami tárgyat. A sajátodé tetted! Most meg magadtól is eldobtad! Meghalt?! A te hibád! A TE HIBÁD!-Max már szinte felpofozhatta volna Biebert, de csak elindult tovább a kijárt úton. Justin reakciója elég furcsa volt. Kezét ökölbe szorította majd erősen a fába ütötte. Csak néz maga elé. Pár perc után leül az egyik kidőlt fatörzsre.Vettem egy nagy levegőt majd először végignéztem lila foltos testemen és elindultam felé. Hideg testemmel leültem mellé. Úgy nézett rám mintha szellemet látna.

-Jó volt?-nézek rá.

-Tudod mit...?! Baromira jó volt!-nyomja fejét kezeibe. Nem ezt a választ vártam, de belőle úgy sem jön ki egy jó szó sem. Felálltam majd elindultam csak úgy egy irányba.

-Hova mész?-kérdezi rekedt hangján.

-Nem tudom!-vonom meg a vállam és tovább sétáltam. Csak sétáltam a kijárt úton amin Max is elindult. Hamar kiértem a fák sokaságából. A terep már ismerős volt. Annál a bulizó helynél találtam magamat amelyiknél Selly-vel a szülinapoztunk. A haza felé vezető út még nem volt biztos, de ahogy megláttam a buszmegállót tudtam, hogy már csak egy utca. A piros kapu előtt vettem egy nagy levegőt majd beléptem és elindultam a bejárati ajtó felé. Az ajtó mellett álló törpe alá nyúltam, hogy megtaláljam a zárat nyitó kulcsot. Sikeresen ki is horgásztam a törpécske belsejéből. Remegő kezekkel a zárba dugtam az arany színű kulcsot majd jobra fordítottam és már nyílt is az ajtó. Az otthon melegsége helyett most egy eléggé rideg házba léptem be. Minden olyan sötét és vissza taszítónak tűnt. Az ablakok tárva nyitva. A szél a függönnyel játszadozik. Kezemből a kulcs kiszalad majd a földön foglal helyet. Szemeimből dagadó könnycseppek hullanak. Csak egy boldogságom van. Szemei korom feketék és egyfolytában liheg. Most is apró tappancsaival szaladt felém.

-Szerelmem!-fogom meg apró kutyusom. Arcomat nyelvével végig nyalja majd leteszem. Japy az előszobában marad míg én felsétáltam a fürdőbe. Vizes hajamat megigazítottam majd a tükör felé fordultam. Ledobtam magamról a ruhákat. Csak a fehérneműm maradt rajtam.Nyeltem egy nagyot majd belenéztem. Egy kislány nézett vissza rám. Egy hosszú barna hajú kislány. Kék szemei gyönyörűen világítottak. Egy aranyos, tarka ruha van rajta. Egy utolsó pillantást vetett rám majd egy csodálatos mosoly után eltűnt. Aztán egy nagyobb lány jelent meg. Még mindig hosszú haja vizesen lógott. Kék íriszeit eltakarta a fekete smink. Nem akartam ezt látni. Nem! Kezeimet ökölbe szorítottam majd egyiket a tükörbe vágtam. A vissza repülő szilánkok véres nyomot hagytak testemen. A csapba eső töredékeket újra kezembe szorítottam. Addig markoltam míg egész tenyerem vérbe lábadt. Azonban a fájdalom hamar ellepte az egész testemet így elengedtem a szilánkokat. Véres kezemet szám elé tettem majd vártam a csodára. Mit tettem?! Én nem vagyok ilyen! Szemeim kezdtek bevörösödni a sírástól. Átszaladtam a szobámba majd kihúztam egy fiókot. Egy apró fehér tasakot vettem elő. Benne apró fehér tablettákkal. Csak úgy pár szemet kiborítottam belőle majd bekaptam és lenyeltem. Hátra dőltem az ágyon majd fejemet a párnámon pihentettem. A plafont néztem. A fehér plafont. Mintha fekete pillangók repdesnének körülöttem. Szemeimet lassan lehunyom. Egy fekete rózsát hordó lány jelenik meg előttem. Egy sír előtt áll és szorongatja a rózsát. A vér kiapad a kezéből a tüskék miatt. Egy fiú sétál mögé majd hátulról megöleli. A lány megfordul, kezéből a rózsa a földre hull majd lassan átöleli a fiút.....Álmomból a csengő ébresztett fel. A takarót a fejemre húztam majd próbáltam minden hangot kizárni. Vagy a századik csengetésnél már nem bírtam tovább. Nagy nehezen felálltam majd lesétáltam a lépcsőig. Nem érdekelt, hogy csak fehérnemű van rajtam. Már nem...Lenyomtam a kilincset majd kinyitottam az ajtót.

-Mit akarsz?!-nézek az előttem álló fiúra.

-Ezt ott hagytad!-néz végig testemen. A kezében egy arany nyaklánc lógott.

-Ez, hogy került hozzád?-nyúlok nyakamhoz.

-Az most nem fontos! Mit csináltál?-néz aggodalmasan szemembe.

-Menj el! Menj el kérlek!-zárnám rá az ajtót, de kezével megállítja.

-Mit csináltál?-löki be a barna elválasztót közöttünk. Nagyon rossz volt, hogy így lát. Vagyis inkább kínos. Egyik kezemet elkapta majd vizsgálgatni kezdte. Majd újra arcomra tapadnak szemei. Egy lépést közelebb lép majd szemembe lógó hajamat a fülem mögé söpri. Meleg kezét arcomra teszi.

-Jól vagy?!-kérdezi halál komolyan. Justin becsukta maga mögött az ajtót majd felhúzott az emeletre egészen be a szobámba. Lelökött az ágyra majd kihúzta a függönyt. A világosság bejárta az egész szobát. Elém térdelt majd combomat terpeszbe húzta.

-Te meg mit csinálsz?-nézek rá ijedten.

-Ne legyél már szégyenlős! És nyugi, nem akarlak megerőszakolni!-néz vissza rám.

-Én nem azt kérdeztem, hogy mit nem akarsz csinálni!-csapom össze lábaim.

-Csak segíteni akarok!-erőlteti megint szét a lábamat.

-Nem kell!

-Baszki Hannah! Téged kórházba kéne vinni, de gondolom azt nem akarod így hagyj engem segíteni! Tiszta vér a kezed, a lábad.....Kérlek!-Az apró szilánkokat próbálja kiszedni bőrömből. Mély levegőket veszek.

-Nem kell, hogy segíts!-állok fel hirtelen.

-Akkor legalább hagy hívjam ide Ryan-t!-sóhajt.

-Még jobban meg akarsz alázni? Nem elég neked, hogy már ezerszer megtetted? De nyugi én megértelek! Most már megértelek!-nyitom ki előtte az ajtót.

-Nem hagylak egyedül!- fonja össze kezeit. Ezen csak mosolyogni tudtam. Nem hagy egyedül, de cuki.

-Inkább szárítsuk meg a hajad!-nyitna be a fürdőbe.

-Jó nekem így!-kapom el a kezét. Justin erre nem figyelve nyitja ki az ajtót. Az üveg darabokat átlépve megy a hajszárítóhoz majd vissza hozzám.

-Amúgy te éhezteted magad?-kérdezi miközben szárítom a hajamat. Ez kényes dolog. Nem válaszoltam rá. Úgy vettem mintha nem is mondott volna semmit.

-Értem..Akkor fel kéne venned valamit!-nyitja ki a szekrényemet. Kotorászik benne majd egy apró kuncogás után felém fordul.

-Jajj, Hannah vagyok és egy bőr ruhában fogok táncolni!-változtatja el hangját miközben az egyik Selly-től kapott eléggé mini ruhámmal játszik.

-Justin!-állok fel, de nem ment. Vissza estem az ágyra. Nagyon gyengének éreztem magam. Nem tudom, hogy, hogy, de nem tudok rá haragudni. Erőtlenségemet ő is látta így egyből vissza váltott komolyra.

-Én nem akartam ezt! Én nem így akartam! De már senkim sincs! Elvisznek és vége! Vége van mindennek! Nagyon hiányzik a régi én! Nagyon hiányzik a múlt! Akkor nem voltam ilyen....Akkor más voltam! Akkor vártam a holnapot, de most...Most már nem várom...! Én magamtól nem csináltam volna ezt...! Én nem akartam magamat megölni, de.......de megakartam....-sírom el magam.

-Hannah! Shh!-fekszik le mellém Justin.-Nyugi! Nincs semmi gond. Ne gondolj most semmire se! Shhh..!-ölel át. Egyik lábamat keresztül tettem rajta majd hozzá bújtam. Még mindig fagyott testemnek jó volt az ő melegsége.

-Én egyfolytában ilyen furcsa dolgokat hallok és látok...Folyton úgy érzem mintha figyelnének.-tüdőmbe a levegő alig akar lejutni.-Minden reggel próbálok tökéletes lenni vagy szép, de sosem megy! Selly és Lara is olyan szépek! És minden más lány szép csak én nem. Én vagyok az aki csak úgy van. Azt sem értem, hogy most te miért vagy itt...?!-hunyom le szemeim.

-Gyönyörű vagy! Gyönyörű vagy Hannah!-súgja fülembe majd ő is lehunyja a szemeit. A hold fénye épp, hogy bevilágított a szoba ablakán.